„Megadeth” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  5 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
(Kiko Loureiro)
Az új kiadó nagyobb költségvetése, és [[Paul Lani]] producer segítségével megkezdődhetett az öt hónapon áttartó folyamat, amely alatt megszületett a Megadeth harmadik stúdióalbuma, a ''[[So Far, So Good... So What!]]''. A felvételt - hasonlóan a korábbiakhoz - a kezdetektől problémák tarkították, úgy, mint Dave függöséggel való folyamatos csatája. Ezen kívül a másik probléma ismét a producerrel kapcsolatban merült fel, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a dobokat és a cintányérokat külön vegyék fel (ez az eljárás ismeretlen volt a rock dobosok számára), emiatt rengeteg összetűzésbe került Mustaine-el. Ez a végső keverésnél csúcsosodott ki, amikor Lani távozott a Megadeth kötelékéből, helyére [[Michael Wagener]] került, aki újrakeverte az elkészült számokat.<ref name=AMG>Birchmeier, Jason. ''"So Far, So Good... So What! Remastered Review"'', ''Allmusic'', at [http://www.allmusic.com/album/r700842 AMG.com]. Retrieved November 15, 2006.</ref>
 
[[1988]] januárjában a csapat kiadta a ''So Far, So Good... So What!'' albumot, és amíg az Egyesült Államokban a lemez platinává minősült, a kritikusok mégsem kedvelték. Sok hasonló elhangzott az új anyaggal kapcsolatban: " Az album nagyon félelmetesnek akar hangzani, de látszik rajta, hogy erőltetett". Az [[1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz]] című könyvben, a ''[[Rust in Peace]]'' album kritikájánál a lemezt borzalmasnak titulálták. Azonban sok legendássá vált számot tartalmaz az album, amelyeket koncerteken gyakran játszanak, például a "Set The World Afire" vagy a "In My Darkest Hour". Az "[[In My Darkest Hour]]"-t Mustaine régi zenésztársa emlékére írta, [[Cliff Burton]] halálakor. A szám rengtegrengeteg rajongó kedvencévé vált, és az óta csaknem minden koncerten eljátszotta az együttes. A lemez ezen kívül a legendás [[Sex Pistols]] szám, az "[[Anarchy in the UK]]" feldolgozását is tartalmazza, melynek dalszövegét kissé átdolgozta Mustaine (aki később bevallotta, hogy rosszul hallotta a dalszöveget helyenként).
 
1988 júniusában a Megadeth feltűnt [[Penelope Spheeris]] dokumentumfilmjében ([[The Decline of Western Civilization II: The Metal Years]]), amely az 1980-as évek végén Los Angeles területén működő metal együttesekről, és kultúráról számolt be, a [[glam metal]]al a középpontban. A "In My Darkest Hour" videóját is Spheeris forgatta, (aki ezen kívül a "Wake Up Dead" és az "Anarchy in the UK" számok klipjeiért is felelős) amely feltűnik a film végén. A Megadeth [[1991]]-ben megjelent [[Rusted in Pieces]] [[VHS]]-én Dave Mustaine csalódásként gondol vissza a filmre, amely egymás mellé sorolta a Megadethet "más szar együttesekkel".