|
* Költői vagy szélesebb értelemben alkotói szabadság
== A szabadság Rudolf Steiner megközelítésében ==
[[Rudolf Steiner]], az [[antropozófia]] alapítója szerint az ember akár már most is elérheti a teljes szabadságot. Szerinte az [[ember]] lénye a földön alá van vetve a testi [[létezés]]nek, ami által a test kényszerítő befolyásait kénytelen elszenvedni. Az ember mégis megszerezheti szabadságát - amely nem a testből ered, hanem a szellemből - a létezés azon területén, ahol ez lehetséges. Egyetlen ilyen terület van, a megismerés, pontosabban a gondolkodás. A szabadság csak a [[gondolkodás]]ban létezhet, de az ember jelenleg még ebben is csak részben képes szabadságra. A gondolkodás fejlesztésével azonban eltávolíthatók azok a tényezők, amelyek egyelőre akadályozzák a teljes szabadság elérését.
Akaratszabadság nem létezik, pontosabban csak annyiban létezhet, amennyiben a gondolkodásban működő [[individuum|individuális]] [[akarat]]ról beszélünk. Azt szabadon akarhatjuk, hogy mit gondoljunk, mert ebben elérhetjük a testtől, és ezzel a kényszerű befolyásoktól való teljes függetlenséget, de abban már nem vagyunk szabadok, amit testünkkel teszünk, mert az nem csak a mi szabadságunktól függ, hanem a befolyásunktól függetlenül benne működő törvényszerűségektől is. Például elhatározhatjuk gondolkodással, hogy felemeljük karunkat, de amíg testi karunk izmainak, vérellátásának és egyéb - elgondolásunktól függetlenül működő - tényezőinek befolyása van a kar felemelkedésére, addig nem mondhatjuk, hogy karunkat (teljes) szabadságban emeljük fel. Hiszen nem tudjuk, hogyan feszítjük meg és lazítjuk el az izmokat, miközben elhatározásunk nyomán a kar felemelkedik. Nem mondhatjuk tehát, hogy az izmok, és egyáltalán a test használatával végrehajtott cselekedetek szabadok. Ezzel szemben a gondolkodásban azért lehet az ember szabad, mert az először is alapvetően [[Test (antropozófia)|testtől]] független [[Szellem (antropozófia)|szellemi]] tevékenység, másrészt a gondolkodásban megjelenő képeknek nincs önmagukban kényszerítő erejük. Hogy ma többnyire mégis csak részben szabad az ember még a gondolkodásban is, annak az az oka, hogy gondolkodó ereje túl gyenge ahhoz, hogy a test (az agy, idegrendszer, anyagcsere) befolyásai alól teljesen kivonja magát.
Steiner szerint a szabadság felé történő emberi fejlődés egyben újabb, fejlettebb [[tudatállapotok]] elérése is lesz egyben.[http://www.szellemtudomany.hu/vashop.php?cmd=group&gr=2&page=6&book=80&sto=wiew] A távoli jövőben lehetséges lesz az is, hogy ne csak a gondolkodásban legyünk szabadok, ehhez azonban előbb fel kell ébrednünk az akaratban, ami a mai embernél folyton alvásban működik. Ha nem aludnánk az akaratban, akkor bensőleg nem csak tudnánk, hogyan feszítjük meg az izmokat és hogyan működtetjük közben a izomsejteket, hogy a kar felemelkedjen, hanem ezeket még szabadon is szabályozhatnánk.
=== A szabadság érzése és a valódi szabadság ===
''„Valamely cselekedetet annyiban érzünk szabadnak, amennyiben individuális mivoltunk eszmei részéből származik. A cselekedet minden más részét, akár a természet kényszere, akár valamely erkölcsi norma kényszere alatt hajtjuk végre, nem-szabadnak érezzük. Szabad az ember, ha mindenkor önmaga szerint képes élni. Valamely morális tett csak akkor a saját tettem, ha azt ilyen értelemben szabadnak nevezhetem.”''<ref name="Rudolf Steiner 2005">Rudolf Steiner: A szabadság filozófiája, Genius Kiadó - Új Mani-fest Kiadó, Budapest, 2005. IX. fejezet</ref>
Steiner szerint az ember - ha csak pillanatokra is, de - képes a megismerés legmagasabb fokára jutni és intuitív módon morális ideákat, eszméket befogadni. ''„A különbség köztem és embertársaim között nem az, hogy két teljesen különböző eszmei világban élünk, hanem az, hogy a közös eszmevilágból ő más intuíciókat fogad be, mint én. Ő a saját intuícióit akarja kiélni, én a magaméit. Ha mindketten valóban az eszmevilágból merítünk, és nem a külső (fizikai vagy szellemi) ösztönzéseket követjük, akkor a közös törekvéseinkben, a hasonló szándékainkban találkozhatunk. '''Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt.''' Csak a morálisan nem-szabad ember, aki tehát valamely természeti ösztönt vagy valamilyen általa kötelességből elfogadott parancsot követ, helyezkedik szembe embertársával, mert az nem követi ugyanazt az ösztönt vagy ugyanazt a parancsot. '''A cselekvés iránti szeretetben élni és a másik akaratát megértve őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.''' A szabad ember nem ismer el más szükségszerűséget, mint azt, amellyel saját akarata intuitív összhangban van; és hogy egy konkrét esetben mit fog akarni, azt saját eszme-felfogóképessége dönti el.”''<ref name="Rudolf Steiner 2005"/>
''„A szabadságból származó cselekedet nem zárja ki, sőt magában foglalja az erkölcsi törvényeket is. Az ilyen cselekedet magasabb rendű, mint azok a cselekedetek, amelyeket az erkölcsi törvények kényszerítenek rám. Miért szolgálná kevésbé az általános jólétet a tett iránti szeretetből végrehajtott cselekedetem, mint ha csakis azért cselekednék valamit, mert kötelességemnek tartom az általános jólét szolgálatát? A puszta kötelesség fogalma kizárja a szabadságot, mert nem ismeri el az individualitást, hanem azt követeli, hogy az egyén vesse alá magát valamely általános normának. A cselekvések valódi szabadsága csak az [[Individualizmus|etikai individualizmus]] álláspontján állva képzelhető el.”''<ref name="Rudolf Steiner 2005"/>
''„Igazán emberek csak annyiban vagyunk, amennyiben szabadok vagyunk.”''<ref name="Rudolf Steiner 2005"/>
Steiner szerint ''„A szabad moralitás álláspontja szerint tehát a „szabad szellem” nem az ember már kész létformája, hanem csak egy végső fejlődési stádiuma.”''<ref name="Rudolf Steiner 2005"/>
== Belső szabadság ==
|
