„Jiddis nyelv” változatai közötti eltérés

A [[keresztes háborúk]]kal kapcsolatban kitört [[Nyugat-Európa|nyugat-]] és [[Közép-Európa|közép-európai]] zsidóüldözések elől a német [[zsidó nép|zsidóság]] nagy tömegei kerestek védelmet a szláv országokban, így a [[13. század]]ban [[Lengyelország]]ban és [[Litvánia|Litvániában]], de [[Morvaország]]on keresztül [[Magyarország]]on is. Ez a keletre húzódás, az európai [[pogrom]]okkal párhuzamosan egészen a [[17. század]] elejéig tartott, természetesen a különböző korokban különböző intenzitással.
 
Az askenázi [[zsidó nép|zsidóság]] sorsának alakulása nyelvének fejlődésén is mély nyomokat hagyott. A [[liturgia]] nyelveként mindvégig őrzött és ápolt héber-arámi rétegre a galloromán nyelvterületen számos ófrancia elem rakódott, majd a németországi nyelvi asszimiláció során kialakult jiddis a szláv népek körében a nyelvi élet valamennyi síkján erős szláv hatás alá került. Az [[újkor]]i zsidóüldözések, másrészt a [[Gazdasági rendszer|gazdasági]] válságok nyomására a jiddis nyelvű [[zsidó nép|zsidóság]] tengerentúl is elterjedt, különösen az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban. A [[19. század]] vége óta a jiddis kultúra súlypontja egyre jobban az amerikai kontinensre tevődött át, bár hagyományos európai centrumai is megvannak, elsősorban a volt [[Szovjetunió]]ban ([[Moszkva]], [[Kijev]], [[Lviv]] (Lemberg), [[Odessza]], [[Minszk]], [[Vilnius]], [[Munkács]], [[Csernyivci]] stb.), [[Lengyelország]]ban ([[Varsó]], [[Wrocław|Boroszló]], stb.), [[Románia|Romániában]] ([[Bukarest]], [[Csernovic]]) és [[Csehország]]ban ([[Prága]], [[BrünnBrno]]).
 
A Szovjetunióban [[1934]]-ben az orosz konföderáció távol-keleti részén, Délkelet-Szibéria és [[Mandzsúria]] határán létrejött a [[Birobidzsan]]i [[Zsidó autonóm terület]] (mintegy 100 ezer lakossal), amelynek az orosz mellett második hivatalos nyelve a jiddis.