„Léon Gambetta” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
(pontosb.)
aNincs szerkesztési összefoglaló
A Gambetta-család a [[19. század]] elején vándorolt [[Genova|Genovából]] [[Nizza|Nizzába]], ahonnan Gambetta fűszerkereskedő édesapja [[Cahors]]-ba költözött.
 
A fiatal Gambetta [[Montfaucon]]-ban és CahorsbanCahors-ban végezte középiskoláit, jogot [[Párizs]]ban tanult és 1859-ben mint ügyvéd telepedett le Párizsban. Eleinte Lachaud és Crémieux neves ügyvédek irodájában dolgozott és neve politikai perekben tűnt fel először.
 
1868. november 17-én lett közismert személy, amikor [[Louis Charles Delescluze]] forradalmárt, aki ''Réveil'' című lapjában az 1851-es államcsíny áldozata gyanánt elesett, Baudin emlékszobrára közadakozást mert rendezni, a törvényszék előtt nagy sikerrel és még nagyobb merészséggel védelmezte, miközben a császárságot, de még inkább az államcsínyt szenvedélyesen elítélte. Ez a vakmerő támadás megnyitotta előtte a törvényhozó testület ajtaját: nehány héttel később Párizsban és [[Marseille]]-ben a törvényhozó testületbe választották, ahol mint a szélső „engesztelhetetlen” balpárt egyik vezérférfia, heves támadásokat intézett a császári udvar és a romlott kormányrendszer ellen. Maró gúnnyal nyilatkozott különösen az 1870. április 5-én rendezett népszavazásról és még kíméletlenebbül bánt a liberális elvekhez hűtlenné lett [[Émile Ollivier]]-vel.
 
Gambetta nem hagyott maga után örököst. Családjából mindössze apja és egy idős nagybátyja élte őt túl. Ez utóbbi, a család utolsó sarja, a [[Marie François Sadi Carnot|Sadi Carnot]] elnök ellen elkövetett merénylet hírének hatása alatt 1894. június 29-én halt meg Nizzában.
==Jegyzetek==
 
{{jegyzetek}}
==Forrás==
 
* {{Forrásjelzés-Pallas}}
{{Nemzetközi katalógusok}}