„André Kertész” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Removing Link GA template (handled by wikidata) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{más|Kertész Andor (matematikus)}}
{{Életrajz infobox
| név=André Kertész
26 ⟶ 27 sor:
'''Kertész Andor''' budapesti kiskereskedő fiaként született. Apját 15 éves korában elvesztette, és gyerekkorának nagy részét rokonoknál [[Szigetbecse|Szigetbecsén]] töltötte, ami később egész világlátására nagy hatással volt. Még 14 éves korában kapott egy – mai szemmel nézve – nagy és nehézkes fényképezőgépet apjától. Szerelmi bánatában önkéntesként bevonult, és a [[Monarchia]] hadseregében részt vett az [[első világháború]]ban. Állvány nélkül is használható második gépével már frontkatonaként érdekes képeket készített. 1915-ben megsebesült, és több mint két évig [[Esztergom]]ban ápolták. Az [[Szent István Strandfürdő|esztergomi uszodában]] készítette például híres „víz alatti úszó” fotóját (ma ugyanitt, az uszodában látható). 1918 októberében [[Brassó]]ban fényképezte a hazainduló katonavonatokat, a felbomló hadsereget. A béke beköszönte után még intenzívebben kezdett fotózni. Több fotóját közölték magyar lapok (Érdekes Újság; Borsszem Jankó). Sok képén szerepelt saját maga, öccse Jenő vagy szerelme Erzsébet. Sokat kísérletezett, játszott a fényekkel, sziluetteket, és más, az absztrakt határát súroló témát fotózott - akkor persze még fogalma sem volt, hogy ezt így hívják. Emellett – már a kezdetektől – sokat fotózta a hagyományos vidéki magyar hétköznapokat. Sokáig úgy tudta, legtöbb 1914 előtt készült fotója elveszett.
31 éves korában teljesült álma, budapesti hivatalnokéletét a [[párizs]]i művészvilágra cserélte. Itt élte legboldogabb napjait, a [[Montmartre]] művészei között szabadon, kötöttségektől mentesen fotózhatott. [[Picasso]], [[Piet Mondrian]], [[Marc Chagall]], Calder, [[Brassaï]], a filmes [[Szergej Mihajlovics Eisenstein|Eisenstein]] és más festők, képzőművészek tartoztak mindennapos baráti köréhez. 1926-ban Beöthy István szobrász műtermében készítette el egyik legismertebb felvételét a ''Szatirikus táncosnő''t, melynek modellje Förstner Magda kabarétáncos volt.<ref>{{cite web|title=Szatirikus táncosnő (Förstner Magda) (Groteszk táncosnő). Párizs, 1926|url=http://fotomuzeum.hu/fotografiak/kertesz__andre__szatirikus_tancosn____forstner_magda___groteszk_tancosn_____parizs__1926|publisher=Magyar Fotográfiai Múzeum|accessdate=2012-7-9}}</ref>
Kameráját még párizsi évei alatt egy kis 35 mm-es [[Leica|Leicára]] cserélte, ettől kezdve feltűnés nélkül, naplószerűen fotózhatta környezetét, nagyot változott stílusa, melynek legjobb példája a külvárosi pillanatot megörökítő ''Meudon'' (1928) című felvétele. Elismert művészként sok fiatal fordult hozzá tanácsért, kritikáért. [[Henri Cartier-Bresson]] nyilatkozta róla később: ''„Mindnyájan adósai vagyunk Kertésznek.”''
36 ⟶ 37 sor:
[[Fájl:André Kertész 1984 Bp.jpg|thumb|right|350px|Budapest, [[Vigadó]], 1984. - André Kertész életmű kiállításának megnyitója idején. (A hivatalos program közben odalépett Kertészhez a képen látható hölgy, aki Kertész régi ismerőse volt a régmúltból, Kertészék lakásától nem messze)]]
[[1984]]-ben visszatért Esztergomba, ahol újra bejárta korábbi munkáinak színhelyét, ekkor „Esztergomért emlékérem”-mel
[[1985]]-ben halt meg, hagyatéka több helyre került, részben Argentínában élő öccséhez, részben a párizsi ''Mission du Patrimoine Photographique''-ba, számos amerikai múzeum és a New York-i ''André and Elizabeth Kertész Foundation'' birtokol a művész munkáiból, de végakarata mintegy 200 fotót és sok tárgyat Magyarországra, azon belül [[Szigetbecse|Szigetbecsére]] juttatott, ahol emlékmúzeumot rendeztek be a tiszteletére.
| |||