„Nagy Ferenc (miniszterelnök)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Lacika455 (vitalap | szerkesztései)
a kék
12. sor:
| terminus kezdete=[[1946]]. [[február 4.]]
| terminus vége=[[1947]]. [[május 31.]]
| előd=[[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]]
| utód=[[Dinnyés Lajos]]
| sorszám2=
43. sor:
 
=== Politikai pályafutása ===
Még [[1924]]-ben belépett az [[Egységes Párt]]ba, aminek 1928 és 1930 között Baranya vármegyei alelnöke volt. Ekkor kilépett és [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]]nal közösen megszervezték a [[Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt|Független Kisgazdapártot]], aminek 1930 és 1945 között a főtitkára volt.
 
1931-ben hagyta ott végleg a családi gazdaságot, hogy politikai karrierjére koncentrálhasson. Az [[Magyarországi országgyűlési választások a Horthy-rendszerben#Az 1931-es választások|1931-es választások]]on még nem indult. Az [[Magyarországi országgyűlési választások a Horthy-rendszerben#Az 1935-ös választások|1935-ösön]] indult ugyan, de mindössze 329 szavazattal alulmaradt kormánypárti kihívójával szemben. Az [[Magyarországi országgyűlési választások a Horthy-rendszerben#Az 1939-es választások|1939-es választások]]on szintén nem sikerült egyéni mandátumot szereznie, viszont a párt Baranya vármegyei listájáról bejutott a törvényhozásba. Egyik kezdeményezője volt a [[Magyar Parasztszövetség]] létrehozásának. Nagy Ferenc közismerten háborúellenes volt, ennek a parlamentben is gyakran hangot adott. Emiatt Magyarország [[Margarethe hadművelet|német megszállását]] követően a [[Gestapo]] 1944. április 12-én letartóztatta. Október 10-én engedték el, de csak október 15-én helyezte szabadlábra a [[Lakatos-kormány]]. A négy nappal később bekövetkezett [[1944-es kiugrási kísérlet|nyilas hatalomátvételt]] követően illegalitásba vonult.
54. sor:
[[Fájl:Inflació utan 1946.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|A szétszórt és teljesen elértéktelenedett [[magyar pengő]]t söpri össze egy munkás a [[forint]] bevezetése utáni napokban]]
{{Bővebben|Nagy Ferenc-kormány}}
[[1946]]. [[február 4.|február 4-étől]] a köztársasági elnökké választott [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]] helyett nevezték ki Magyarország miniszterelnökévé, mely tisztségéről [[1947]]. [[június 1.|június 1-jén]] kényszerült lemondani. Ezalatt a [[Magyarok Világszövetsége]] elnöke is volt.
 
A majdnem pontosan 16 hónapig regnáló [[Nagy Ferenc-kormány|kormányához]] két jelentős esemény is fűződik; a háború utáni [[hiperinfláció]] letörésére a teljesen elértéktelenedett [[magyar pengő]] helyett a máig használatos [[forint]] bevezetése 1946. augusztus 1-jével (400 ezer kvadrillió - avagy 4*10<sup>29</sup> - pengő ért egy forintot), valamint a [[párizsi békeszerződések]] aláírása 1947. február 10-én.
63. sor:
Az FKgP [[1947]]. [[június 3.|június 3-án]] kizárta a pártból; [[október 7.|október 7-én]] megfosztották állampolgárságától. [[1948]]-ban a vagyonától is megfosztották. Svájcból az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]ba utazott feleségével és három gyermekével, ahol a [[Washington (főváros)|Washington D. C.]] vonzáskörzetéhez tartozó [[virginia]]i [[Herndon, Virginia|Herndon]]ban telepedtek le. Az ott megjelentetett emlékirataiból származó bevételeiből bankkölcsönnel kiegészítve földet vásárolt, amin 1951-ig gazdálkodott. Ikerlányai már Amerikában születtek meg, 1950-ben.
 
Kezdettől fogva részt vett a magyar politikai emigráció közéletében, a [[Magyar Nemzeti Bizottmány]] alapító-végrehajtó bizottsági tagja, majd 1955-1956 között alelnöke volt. Az [[1956-os forradalom]] során megkísérelt Magyarországra utazni, de [[Ausztria]] - semlegességére hivatkozva - megakadályozta ebben. November 2-án telefonon ajánlotta fel szolgálatait az államminiszteri poszton lévő [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy Zoltán]]nak, aki azonban visszautasította azt. [[1957]]-ben beválasztották a [[strasbourg]]i [[Magyar Forradalmi Tanács]] intézőbizottságába. 1958-ban a [[Magyar Bizottság]] tagja lett.
 
Még 1947-ben részt vett a [[Nemzetközi Parasztunió]] létrehozásában, aminek 1949-től 1964-ig az alelnöke, 1964 és 1970 között pedig az elnöke volt. 1951-ben a menekült politikusokból összeállított Közép-kelet-európai Bizottság elnökévé választották. [[1954]]-ben közreműködött az [[Európai Rabnemzetek Közgyűlése|Európai Rabnemzetek Közgyűlésének]] a megszervezésében. [[1954]]-ben, [[1955]]-ben és [[1962]]-ben az USA külügyminisztériumának a megbízásából távol-keleti körutat tett.