„Bizánci művészet” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a Még egy(szer), még inkább, még jobban külön, mégpedig egybe (kézi botszerkesztés)
33. sor:
Az öt kenyér és a két hal csodája [[520]]-ban készült [[Ravenna|Ravennában]]. Ezek a mozaikképek telt, meleg színeikkel csodálatosan ragyogtak, fényük betöltötte az egész templomot. A háttér csupa arany, már ez is kiemeli az eseményt a valóságból. A középpontban Jézus áll, néma nyugalommal. Nem a szakállas Krisztus, hanem a hosszú hajú ifjú, amilyennek az őskeresztények képzelték. Köntöse bíborszínű, karját áldva terjeszti szét. Mellette a két apostol a kenyereket és a halakat nyújtja, hogy végbevihesse a csodát. Az új művészet alkotásaiban kétségtelenül van valami merevség, ridegség. Az öt alak nagyon kezdetleges. Pedig ez a mester jól ismerte a görögök eredményeit, pontosan tudta, hogy kell a redőket elhelyezni, ha a test formáit is éreztetni akarja alatta. Tudta, hogy kell különböző színű köveket összekeverni, hogy megkapjuk a test és a sziklák színét. Jelezni tudta az árnyékokat a földön, a rövidülés problémáit is könnyen megoldotta. Ami kezdetlegesnek látszik, az nagyon is tudatos: a művész lehető legegyszerűbben közli mondanivalóját. Az ábrázolás egyiptomi elvét újítják fel, az egyház szigorúan megköveteli a világosságot és az érthtőséget. De ezek a formák nem a primitív művészet alakjai, hanem azok, amiket a görög festészet teremtett meg.
[[Fájl:Saint Apollenaris.jpg|bélyegkép|bal|S. Apollinare Nouvo egyik mozaikképe]]
Az istenanya nem lehetett akármilyen fiatal asszony gyermekével, méghamég ha azt ugyancsak szépen is festették meg. Ikonnak, szentképnek csak a hagyományos típusokat fogadták el. De ez a konzervativizmus lassanként alakult ki. A művészek teremtették meg az ókeresztények egyszerű illusztrációiból a hatalmas képeket, melyek a bizánci templomok falát díszítik. Ha ezeket a mozaikokat nézzük a [[Balkán-félsziget|balkáni]] országok vagy [[Olaszország]] templomaiban, nem tagadhatjuk, hogy amit a keletrómaiak végbevittek, elég jelentős dolog.
 
A [[szicília]]i [[Monreale]] katedrális mozaikképét 1190 előtt készítették [[bizánc]]i művészek. Szicília a nyugati egyházhoz tartozott, amit abból is látunk, hogy az ablak mellett álló szentek egyike az angol [[Thomas Becket]] [[canterbury]] érsek. Becket meggyilkolása egész [[Európa|Európát]] megrázta. Ez a legrégibb, ránk maradt képmása. De leszámítva ezt a nyugat-európai vonatkozást, a [[mozaik]]kép alkotója pontosan ragaszkodott a [[bizánc]]i hagyományokhoz. A templomba gyűlt emberek szemtől szememben állnak [[Jézus]] alakjával, aki áldásra emelt kézzel várja őket. Lejjebb [[Szűz Mária]] trónol, mint egy királynő, mellette két arkangyal és szentek ünnepélyes sora.