A '''guru''' (Dévanágari गुरु), a tanító szanszkrit elnevezése, eredetileg a világi tudásanyag, de később a vallási, spirituális tudás tanítójaközvetítője elsősorban az indiai vallásokban, főként a hinduizmusban[[hinduizmus]]ban és a szikhizmusban[[szikhizmus]]ban. Ezekben a megszabadulás ([[móksa]]) felé vezető úton a legfőbb segítő. A [[vaisnavizmus]], [[saivizmus]] és [[tantrizmus]] legfőbb alakja,. aA hiteles guruk láncolata (''parampara'') biztosítja az átadott tudás megbízhatóságát, a hagyomány változatlanságát. A guruk feltétlen tisztelete és a beléjük fektetett bizalom a [[bhakti]] megjelenésével lett meghatározó.
A buddhizmusban is jelentősége van, bár nem tölt be annyira meghatározó szerepet mint a hinduizmusban, szikhizmusban, illetve a [[Krisna-tudat]] hívői között. A [[transzcendentális meditáció]]k központi eleme.
Némely felfogásban a guru a móksát istenként közvetlenül adományozza, más vélekedés szerint csak útmutatást ad, de nem részesít a megszabadulásban. A [[szikhizmus]]banszikhizmusban a guru közvetlenül a vallásalapító [[Nának guru]]ra és kilenc közvetlen utódjára vonatkozik. Hitük szerint a guruk lényegi egységbe olvadtak, az utolsó guru Góbind Szingh a guruságot szent könyvükre, az [[Ádi Granth]]ra (''Guru Granth Száhib'') és a szikh közösségre (''khálsza'') hagyományozta.
