„Jules Ferry” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[[Patrice de Mac-Mahon]] lemondása után az új elnök, [[Jules Grévy]] Ferryre bízta 1879. február 4-én a közoktatási és kulturális tárcát. 1880. szeptember 23-án kormányfő lett. Óriási önbizalma ellenére vonakodva fogadta el a megbizatást, és végig mérsékelt és megalkuvó politikát folytatott.
 
[[Léon Gambetta]] után [[Charles de Freycinet]] alakított kormányt, és Ferry vette át az oktatási és kulturális minisztériumot. Az oktatás reformjával foglalkozott, és sikeresen megvédte a [[francia szenátus|szenátus]] előtt az ingyenes és kötelező elemi oktatásról szóló törvénytervezetét, amit az 1882. március 28-án elfogadtak. Bevezették a világi oktatást, amelyben a leányok és fiúk 6 évestől 13 éves korig részesültek. A vallásos nevelést ''erkölcsi és polgári nevelés'' váltotta fel. A oktatási törvény megerősítette az állam semlegességét a vallás kérdésében, és szétválasztotta a köz- és magánszférát. Az igazolatlan és ismétlődő hiányzásokat büntették. MegnyíltLehetővé a lehetőségvált, hogy a gyerekeket magánintézményekben, illetve otthon taníttassák.
 
1883. február. 22-én Grévy elnök másodszorra is megbízta kormányalakítással. Novemberben a külügyekért is felelős lett, de a francia hadsereg tonkini veresége után 1885 március 30-án kénytelen volt benyújtani lemondását. 1891-ben a szenátus tagja, 1893-ban a szenátus elnöke. Készer követtek el ellene merényletet, 1883-ban és 1885-ben. Golyóval a mellkasában élt tovább, halálát [[szívinfarktus]] okozta.
==Források==
{{források}}
 
==Kapcsolódó szócikk==
 
[[Franciaország miniszterelnökeinek listája]]
 
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|politika||Franciaország}}