„Jules Ferry” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
1875. július 8-án az ''Alsace-Lorraine'' [[szabadkőművesség|szabadkőműves]] páholy tagja lett.<ref>{{cite web|url=http://www.histoiredumonde.net/Jules-Ferry.html|title=Jules Ferry|year=2007|author= |publisher=histoiredumonde.net|format=|accessdate=2015-08-08|language=francia}}</ref>
 
[[Patrice de Mac-Mahon]] lemondása után az új elnök, [[Jules Grévy]] Ferryre bízta 1879. február 4-én a közoktatási és kulturális tárcát. A francia kormány Ferry sürgetésére engedélyezte [[Pierre Savorgnan de Brazza]] második misszióját 1879-ben, amelyet a Francia Földrajzi Társaság, a Haditengerészeti és Külügyminisztérium finanszírozott. Savorgnan de Brazza eljutott a Congo folyóig, és Franciaország kiterjesztette védnökségét a [[Francia Kongó]]ra.<ref name="coloniale1 ">{{cite web|url=http://www.senat.fr/evenement/archives/ferry/coloniale/coloniale1.html
|title=Jules Ferry:l’entreprise coloniale en Tunisie|year=1999|author=|publisher=Sénat |format=|accessdate=2015-08-08|language=francia}}</ref>
1880. szeptember 23-án kormányfő lett. Óriási önbizalma ellenére vonakodva fogadta el a megbizatást, és végig mérsékelt és megalkuvó politikát folytatott. Kijelentette a [[francia szenátus]]ban, hogy „Franciaország ne csak a szabadság hazája legyen, hanem jelentős és nagy ország is, amely [[Európa]] sorsát befolyásolja...és eljuttatja nyelvét, szokásait, zászlaját, fegyvereit, géniuszát – lehetőség szerint – bárhová a világba…”. Ezzel az eszménnyel igazolta Ferry a gyarmatosítás kiterjesztését.<ref>{{cite web|url=http://www.senat.fr/evenement/archives/ferry/coloniale.html|title=Jules Ferry:l’entreprise coloniale|year=1999|author= |publisher=Sénat|format=|accessdate=2015-08-08|language=francia}}</ref>. 1881-ben, a parlament jóváhagyása után katonai büntető expedíciót indított [[Tunézia|Tunéziába]], a Krumíriában élő harcias berberek ellen. Május 10-én a [[bardói szerződés]]sel Tunézia francia protektorátus (védnökség) alá került.<ref>{{cite web|urlname=http:"coloniale1"><//www.senat.fr/evenement/archives/ferry/coloniale/coloniale1.htmlref>
|title=Jules Ferry:l’entreprise coloniale en Tunisie|year=1999|author= |publisher=Sénat |format=|accessdate=2015-08-08|language=francia}}</ref>
 
[[Léon Gambetta]] után [[Charles de Freycinet]] alakított kormányt, és Ferry vette át az oktatási és kulturális minisztériumot. Az oktatás reformjával foglalkozott, és sikeresen megvédte a [[francia szenátus|szenátus]] előtt az ingyenes és kötelező elemi oktatásról szóló törvénytervezetét, amit az 1882. március 28-án elfogadtak. Bevezették a világi oktatást, amelyben a leányok és fiúk 6 évestől 13 éves korig részesültek. A vallásos nevelést ''erkölcsi és polgári nevelés'' váltotta fel. A oktatási törvény megerősítette az állam semlegességét a vallás kérdésében, és szétválasztotta a köz- és magánszférát. Az igazolatlan és ismétlődő hiányzásokat büntették. Lehetővé vált, hogy a gyerekeket magánintézményekben, illetve otthon taníttassák.
 
1883. február. 22-én Grévy elnök másodszorra is megbízta kormányalakítással. Novemberben a külügyekért is felelős lett, de a francia hadsereg [[tonkin]]i veresége után 1885 március 30-án kénytelen volt benyújtani lemondását.<ref>{{cite web|url= http://www.senat.fr/evenement/archives/ferry/coloniale/coloniale2.html|title=Jules Ferry:l’entreprise coloniale au Tonkin|year=1999|author=|publisher=Sénat |format=|accessdate=2015-08-08|language=francia}}</ref>
 
1891-ben a szenátus tagja, majd 1893-ban elnöke. Kétszer követtek el ellene merényletet, 1883-ban és 1885-ben. Golyóval a mellkasában élt tovább, halálát [[szívinfarktus]] okozta.