„I. Frigyes brandenburgi választófejedelem” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
11. sor:
Frigyes tehát [[1412]]-ben Brandenburgba ment, ahol 2 éven keresztül küzdött a dacos és erőszakos [[junkerek]]kel, különös a Quitzow-családdal. [[1414]]-re sikerült helyreállítania a közbékét, ezért a [[tangermünden]]i rendi gyülés elismerte Frigyest urának és hálát szavazott neki a közbéke helyreállításáért. [[1415]]-ben Frigyes is elment [[konstanzi zsinatra]], ahol – az Üreszsebü Frigyes herceg támogatásával – a zsinatról megszökött, és ezért birodalmi átokkal sújtott [[XXII. János ellenpápa]] után indult és elfogta a herceggel egyött. Ezért a tettéért Zsigmond [[1415]]. [[április 30.|április 30-án]] a brandenburgi őrgrófság örökös urává és császári főkamarássá nevezte ki, [[1417]]. [[április 18.|április 18-án]] pedig személyesen iktatta be Frigyest Konstanzban új méltóságába. Frigyes új országával nem sokat törődött, továbbra is inkább birodalmi ügyekkel foglalkozott. Mint birodalmi fővezér szerepelt a [[huszita háborúk|husziták elleni hábork]]ban jeleskedett. ([[1432]]-ben bosszúból a husziták Brandenburgba is btörtek.)
Frigyes mindent megtett, hogy Szászországot és Lengyelországot is megszerezze, óhaja azonban nem teljesült. Amikor a Szász Választófejedelemséget [[1423]]-ban [[meisseni Frigyes]]re ruházta Zsigmond, Frigyes komolyabb összetűzésbe került urával. Zsigmond [[1437]]-es halála után az öreg brandenburgi választófejedelem megkísérelt a Német-római Császárság élére kerülni, de nem őt válaszották meg új uralkodónak. 3 évvel később, [[Cadolzburg]]ban hunyt el majdnem 70 éves korában. Országait felosztotta fiai között osztotta föl: legidősebb fia, János kapta
== Forrás ==
| |||