„I. Frigyes brandenburgi választófejedelem” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
[[1409]]-ben támogatta Zsigmondot a magyar főnemesekkel szembeni küzdelemben, amiért Zsigmond 20.000 tallérra szóló kötelezvényt adott Frigyesnek. Frigyes ezek után továbbra is szimbiózisban élt Zsigmonddal, és nagy sikerrel működött [[1410]]-ben Zsigmond német királlyá való választása körül. Zsigmond hálából [[1411]]-ben korlátlan hatalmú császári biztosként Brandenburgba küldte Frigyest – egyúttal ígéretet is tett, hogy Frigyes mindaddig Brandenburg élén maradt, amíg ő maga ki nem fizet neki 100.000 aranyforintot.
Frigyes tehát [[1412]]-ben Brandenburgba ment, ahol 2 éven keresztül küzdött a dacos és erőszakos [[junkerek]]kel, különösen a Quitzow-családdal. [[1414]]-re sikerült helyreállítania a közbékét, ezért a [[tangermünden]]i rendi gyülés elismerte Frigyest urának és hálát szavazott neki a közbéke helyreállításáért. [[1415]]-ben Frigyes is elment [[konstanzi zsinat]]ra, ahol – az [[IV. Frigyes osztrák herceg|Üreszsebü Frigyes osztrák herceg]] támogatásával – a zsinatról megszökött, és ezért birodalmi átokkal sújtott [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János ellenpápa]] után indult és elfogta a herceggel egyött. Ezért a tettéért Zsigmond [[1415]]. [[április 30.|április 30-án]] a brandenburgi őrgrófság örökös urává és császári főkamarássá nevezte ki, [[1417]]. [[április 18.|április 18-án]] pedig személyesen iktatta be Frigyest Konstanzban új méltóságába. Frigyes új országával nem sokat törődött, továbbra is inkább birodalmi ügyekkel foglalkozott. Mint birodalmi fővezér szerepelt a [[huszita háborúk|husziták elleni háborúk]]ban jeleskedett. ([[1432]]-ben bosszúból a husziták Brandenburgba is
[[1420]]-ban elhunyt Frigyes bátyja, [[III. János nürnbergi várgróf]] (1369–1420), így Frigyes megörökölte a Nürnbergi Várgrófság másik részét, Brandenburg–Bayreuthot is. Ezek után mindent megtett, hogy Szászországot és Lengyelországot is megszerezze, óhaja azonban nem teljesült. Amikor a Szász Választófejedelemséget [[1423]]-ban [[meisseni Frigyes]]re ruházta Zsigmond, Frigyes komolyabb összetűzésbe került urával. Zsigmond [[1437]]-es halála után az öreg brandenburgi választófejedelem megkísérelt a Német-római Császárság élére kerülni, de nem őt válaszották meg új uralkodónak. 3 évvel később, [[Cadolzburg]]ban hunyt el majdnem 70 éves korában. Országait felosztotta fiai között osztotta föl: legidősebb fia, János kapta Brandenburg–Bayreuthot, Frigyes Brandenburgot, Albert pedig Ansbachot. Frigyes népe történetében mint jeles diplomata, önző és számító ember, egyben jó katona maradt fenn.
| |||