„Igeidő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
57. sor:
 
== Igeidők a magyar nyelvben ==
A mai magyar nyelvben két valódi igeidőt tartunk számon (jelen, múlt). A jövőidőt a jelen idejű igeragozással fejezzük ki. Ha a szövegkörnyezetből egyébként nem egyértelmű, akkor időhatározókkal pontosítjuk a jövőidőtcselekmény idejét. Másik elterjedt módja a ''fog'' segédigévelsegédige - ami a hozzáfog igéből ered. -A segédige azonban elválasztja az igét az igekötőjétől, valamintezért nehézkessé, idegenessé teszi a ''majd''fogalmazást. időhatározóRáadásul szóvalaz fejezzükige kifőnévi igenévi alakba kerül, a segédige ragozódik, mégpedig a jelen idejű igeragozás szerint, mert jövő idejű igeragozás nincs. A beálló melléknévi igenév képzőjében ''(-andó/-endő)'' még megfigyelhetjük a mára már kiveszett egykori jövőidő jelét ''(-nd).'' Mindegyik<!--Kijelentő igeidőt csak kijelentő módban fejezhetjük ki,és feltételes módban csak múlt és jelen, felszólító módban csak a jelen időt használjuk. (Mivel múlt időben nem tudunk felszólítani, jövő idő meg nincs, ennek a mondatnak semmi értelme.-->
 
A kijelentő mód jelen és múlt időt, valamint a feltételes és felszólító mód jelen idejét ''(várok, vártam, várnék, várjak)'' egyszerű (szintetikus) alakkal, [[jel (nyelvészet)|jelek]] segítségével képezzük. Összetett (analitikus) alakok jelzik másfelől a kijelentő mód jövő idejét és a feltételes mód múlt idejét ''(várni fogok, vártam volna).'' A jelen idő jele a magyarban mindig testetlen [[morféma]] (jele: Ø), például ''vár + Ø + ok. ''A múlt időé a -t/-tt, például ''vár + t + am. ''(Az egykori jövőidőt is hasonlóképpen lehetett kifejezni, például ''vár + and + ok, ül + end + ek ''vagy ''csinál + and + sz''.'')''
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Igeidő