„Katona István (történetíró)” változatai közötti eltérés

1732. december 13-án született a [[Nógrád vármegye]]i [[Bolyk]]on. 1750. október 30-án [[Trencsén]]ben lépett be a [[Jézus Társasága|jezsuita rendbe]], majd [[Kassa|Kassán]] a bölcsészetet, [[Nagyszombati Egyetem|Nagyszombatban]] pedig a teológiát végezve el a bölcsészet doktora lett. Tanulmányait befejezve, a rend tanintézeteiben; [[Gyöngyös]]ön, [[Nagyvárad]]on és [[Komárom (Szlovákia)|Komáromban]] a gimnázium alsóbb osztályaiban lett tanár. 1761-ben pappá szentelték, és hét év múlva a Jézus-társasági fogadalmat is letette; legutoljára a nagyszombati főiskolán a világ- és magyar történelemből és a szónoklattanból tartott előadásokat. 1770. november 7-én a pesti egyetem ünnepélyén az akadémia egyházában ő tartotta a megnyitó beszédet. 1770-től a [[Nagyszombat (település)|nagyszombat]]i egyetem tanára lett, 1773-tól pedig a pesti egyetem tanára volt 1784-ig; [[II. József magyar király|II. József]] nyelvrendeletéig. A rend föloszlatása után [[Esztergom]]ba került, ahol az esztergomi egyházmegye papjainak sorába lépett és a Budára áthelyezett egyetemen megtartotta történelmi tanszékét. Közben II. József rendelkezése értelmében a magyar oknyomozó történet tanítása megszűnt, így 25 évi tanítás után, 1784. december 13-án nyugalomba vonult. Esztergomban élt, és következő hat évet utazásra használta fel eközben egybegyűjtve a hazában szétszórt történelmi emlékeket. 1790-től [[Kalocsa|Kalocsán]] élt, ahol érseki könyvtáros volt. Az [[1790-es évek]] vitáiban a feudális egyházat védő, névtelen röpiratokkal vett részt. 1811. augusztus 17-én 79 évesen [[Kalocsa|Kalocsán]] érte a halál, a székesegyház baloldali kápolnájának oltára elé temették.