„Szentbalázs” változatai közötti eltérés

Először 1332-ben említi oklevél, Sanctus Blasius néven, mai névalakjában a [[XIV. század]]tól szerepel a község az okiratokban. Később a Szerdahelyi, a Derssfy ill. az Eszterházy család földesurainak birtoka volt. A [[XVII. század]] elején a falu jelenlegi helyétől 1 km-re terült el, s csupán 14 család lakott itt. 1770 környékén indult meg a nagyobb mértékű betelepítés, ugyanekkor épült fel a római katolikus templom is. A [[XX. század]] elején Szentbalázsnak 421 lakosa és 70 lakóháza volt. A település évente két országos vásárnak adott színhelyet, létrejött a hitelszövetkezete. Az 1930-as években felépült az orvoslakás és a kultúrház, valamint új iskolával bővült a község. 1940-ben saját fúvószenekara volt a településnek. A [[második világháború]] után 187 holdnyi földet osztottak szét a lakosok között, 1946-ban kiépült az eletromoselektromos hálózat. 1947-ben földműves szövetkezet alakult, 1952-ben létrejött a termelőszövetkezet is. A lakosság összefogásának köszönhetően az [[1960-as évek]]ben kiépítették a járdát, s új egyemeletes, öt tantermes általános iskola került átadásra, melyhez egy pedagóguslakást is felhúztak. Ez kiegészült egy 40 személyes kollégiummal, amely a környező településekről ideérkező gyermekeket szállásolta el hétköznapokon. Fontos szerepe volt a helyi gazdasági életben a Surján Völgye Termelőszövetkezetnek, melyből részvénytársaság lett a rendszerváltáskor, később pedig kft-ként működött tovább. Az ő munkájuknak köszönhetően épület fel a [[Makovecz Imre]] által tervezett magyar pavilon az 1992-es sevillai világkiállításra. Szentbalázson körjegyzőség működik, iskoláját hét falu tartja fenn. 1994-ben sportcsarnok épült, mely a kikapcsolódást és sportolást szolgálja.