„Kiss Géza (jogtörténész)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox
Címke: HTML-sortörés
Nincs szerkesztési összefoglaló
23. sor:
== Életútja ==
 
Édesapja [[Kiss Mór]] ([[1857]]–[[1945]]) jogtudós. – A kolozsvári Római Katolikus Főgimnáziumban ([[piarista]] gimnázium) tanult és érettségizett. Kolozsvárt szerzett sub auspiciis regis jogi doktorátust ([[1903]]). [[Budapest]]en az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítési bizottságában kezdte pályáját, majd a kolozsvári [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|Ferenc József Tudományegyetemen]] a római jog magántanára lett ([[1907]]). Kinevezték a [[nagyvárad]]i jogakadémia tanárnak, [[1913]]-tól a jogakadémia [[dékán]]ja is volt.<br />
 
[[1914]]-ben, a nagyváradi jogakadémiáról érkezett [[Debrecen]]be. A debreceni egyetem nyilvános rendes tanáraként (1914. [[augusztus 26.]]. – [[1920]]. [[június 24.]].) a római jog első professzora volt az egyetemen. A kar dékánja ([[1915]]/[[1916]]-os tanév), majd az egyetem [[rektor]]a lett ([[1918]]/[[1919]]-es tanév). 1919 májusában – egyeteme nevében – üdvözölte a [[Nagykároly]]ban tartózkodó [[I. Ferdinánd román király]]t, és titokban tárgyalásokat folytatott az [[Erdély]]t megszállók képviselőivel. (A debreceni egyetemen, viszonylag hosszadalmas eljárások után, 1920 júniusában felfüggesztették az állásából, majd nevének törlését is elrendelték valamennyi egyetemi kiadványból.) Mielőtt tette Debrecenben nyilvánosságra került, átmenekült Kolozsvárra, ahol (eredménytelen) agitációt folytatott a romániai állami esküt megtagadó magyar egyetemi tanárok közt az eskü letételére és a városban maradásukért. Az akkori kolozsvári magyar társadalom kitagadta.<br />
 
Nem a magyar kisebbségi, hanem a román [[liberális]] politikába kapcsolódott be. [[1932]]-ig romániai képviselő, illetve szenátor, azután [[1940]]-ig kolozsvári [[ügyvéd]] volt. A két világháború közt (és a [[2II. világháború]] alatt) jórészt [[Bukarest]]ben élt. [[1944]] őszén a román kormány nemzetiségi államtitkáraként a [[romániai nemzetiségi statútum]] egyik kidolgozója volt. 1945–[[1951]] között a kolozsvári magyar [[Bolyai Egyetem]]en, illetve a Jogtudományi és Közgazdasági Főiskolán (1951–[[1953]]) a római jog és a polgári jog tanáraként oktatott. Számos jogi tanulmány szerzője, öregkorában latinból fordít (verses műveket is). – Sírja a [[házsongárd]]i temető lutheránus kertjében van.<br />
 
== Szakirodalmi munkássága ==
 
Első jogtudományi jegyzetei és tankönyvei [[Debrecen]]ben jelentek meg, tanulmányait szakfolyóiratok és lexikonok közölték. Romániába érkezve a ''Pandectele Române'', ''Pandectele Săptămînale'', ''Ardealul Juridic'', ''Arhiva pentru Ştiinţa şi Reforma Socială'' c. folyóiratok munkatársa (1921–1944). [[Magyar nyelv|Magyarra]] fordította, bevezetéssel és a helyi jogra vonatkozó kiegészítésekkel látta el Ion Rosetti-Bălănescu ''Principiile dreptului civil român'' c. munkáját s a ''Népbírák Könyvtára'' c. sorozat köteteit.
 
Magyarázó jegyzetekkel látta el Románia [[alkotmány]]ának [[Demeter János (jogász)|Demeter Jánossal]] és [[Kohn Hillel]]lel közösen kiadott [[román nyelv|román]] és magyar nyelvű hiteles szövegét ([[1949]]). [[Turnowsky Sándor]]ral együtt bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kiadta [[Szász Károly (politikus)|Szász Károly]] [[nagyenyed]]i jogtanár válogatott szövegeit ([[1955]]). A [[latin nyelv]] kiváló ismerője volt. Az ő fordításában jelentek meg [[Titus Lucretius Carus|Lucretius]] (1951), [[Baruch Spinoza|Spinoza]] és [[René Descartes|Descartes]] (1953) munkáinak szemelvényes kiadásai, [[Tótfalusi Kis Miklós]] ''Apologia bibliorum'' c. munkájának egy része (1954), Titus Lucretius Carus tankölteményét – ''A dolgok természetéről'' hat könyvét – [[hexameter]]es sorokba fordította le (1957).
 
Nyugalomba vonulása után bekapcsolódott az újrainduló [[Korunk]] tudományismertető munkájába. Rendszeresen elemezte és bírálta a ''Jogi Kis Könyvtár'' sorozatot és egyéb jogtudományi kiadványokat. Ugyancsak a Korunkban jelent meg ''Szocialista törvényünk és a válás'' ([[1962]]/7-8), valamint ''A szocialista büntetőjog emberiessége'' (1962/11) c. tanulmánya is.
43. sor:
== Jegyzetek és források ==
{{források}}
* [http://mek.oszk.hu/03600/03628/html/k1.htm#KissG%C3%A9za Kiss Géza] – In: Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerkesztő. Dávid Gyula. – Kriterion Kiadó, Bukarest, 1994. – ISBN 973-26-0369-0 – Hozzáférés ideje: 2012. december 3. 22:00.
* [http://vincze.adatbank.transindex.ro/index.php?action=nev_mutato&mutato=342&mut=Kis%20G%E9za,%20jog%E1sz Kiss Géza] – In: Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944–1989 – Hozzáférés ideje: 2012. december 3. 22:00.
* Madai Sándor: Kiss Géza – Az elfeledett római jogász – In: A Debreceni Tudományegyetem jogász rektorai (1915–1947) – Szerkesztette: Szabó Béla és Madai Sándor – Debreceni Egyetem Jog- és Államtudományi Intézet – Liceum Art, Debrecen, 2002. 53–73. o. (Historia Iuridicae Facultatis).
* Hollósi Gábor: [http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/Hollosi_Gabor-A_debreceni_Jog-es_Allamtudomanyi_Kar_tortenete.pdf A debreceni Jog- és Államtudományi Kar története (1914–1949)] – Szerzői kiadás, Debrecen, 2007, 298 o. – ISBN 978-963-06-3232-4 – Hozzáférés ideje: 2012. december 3. 22:00.
 
== Kapcsolódó szócikkek ==