„Habeas Corpus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
magyar vonatkozások |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
16. sor:
{{Idézet2|39. Egyetlen szabad embert se fogjanak el, vessenek tömlöcbe, fosszanak meg javaitól, helyezzenek törvényen kívül vagy száműzzenek, vagy más módon ne tegyenek tönkre, s mi sem fogunk ellene támadni, se mást nem fogunk ellene küldeni törvényes ítélet nélkül, melyet a vele egyenlők (pares sui) hoztak hazája törvényei alapján.|}}
A Habeas Corpus-elv fejlődésében a legfontosabb állomást az angol forradalom időszaka jelenti. A legfőbb királyi törvényszék (''King's Bench'') törvénysértő gyakorlatára válaszul a Parlament 1627-ben, a ''[[A Jog kérvénye|Petition of Rights]]''-ban (A Jog Kérvénye)<ref>
Az uralkodó és a Parlament küzdelme azonban folytatódott. Az ún. "[[hosszú parlament]]" 1640-ben, [[Thomas Wentwoth]] királyi kegyenc kivégzése után törvényt fogadott el, mely eltörölte a királyi különleges törvényszéket, a [[Star Chamber|Csillagkamarát]]. Az 1640-es Habeas Corpus Act alapján minden letartóztatott személynek joga volt writ-et benyújtani. Az ezt követő [[angol polgárháború]] azonban ezt az intézményt egyelőre elsöpörte. A parlament végül megerősödve került ki a polgárháborúból: [[Cromwell]] halála után sor került a [[Stuart-ház|Stuart]]-restaurációra. A Stuartok és a Parlament birkózása azonban folytatódott, ami
48. sor:
A Habeas Corpus eredetileg egy szabadságvesztéssel járó büntetéssel kapcsolatos jogbiztosító elv volt. Az idők folyamán a szabadságmegvonással járó büntetések és rendelkezések differenciálódtak. Így a hatályos magyar büntetőjogban az előállítás, az őrizetbevétel, az előzetes letartóztatás szabályai között szétszórva találunk olyan garanciális szabályokat, melyek a Habeas Corpus elvéből erednek.
A magyar [[Alaptörvény]] "Szabadság és Felelősség" fejezetének IV. cikke tartalmazza a habeas corpus-elvet:
{{Idézet2|(1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos,erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.
56. sor:
(3) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásárólhaladéktalanul dönteni.
(4) Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult. |Magyarország Alaptörvénye}}
== Kihívások ==
| |||