„Robert E. Lee” változatai közötti eltérés

Az [[amerikai polgárháború]] kitörése után a Déli Konföderáció hadseregének főparancsnokaként kezdetben sikereket, látványos katonai győzelmeket ért el ([[Bull Run-i csata (1861)|Első Bull Run]], a Hét napos csata, a [[Bull Run-i csata (1862)|második Bull Run]], Chancellorville). A polgárháború kitörésekor Lee-nek nem akadt méltó ellenfele az északi tábornokok közt, amíg meg nem jelent a hadszíntéren [[William Tecumseh Sherman]] és [[Ulysses S. Grant]]. Lee-nek kiváló hadvezéri adottságai voltak, gyorsan és helyesen tudott dönteni, ki tudta használni ellenfele hibáit, s hatékonyan tudta alkalmazni a rendelkezésre álló erőket. Lee kiválóan értett a harcászathoz, hadászati stratégiai elképzelései már szűkösebbek voltak, de egy kiváló stratégiai elképzeléssel előállt 1863-ban, mivel érzékelte, hogy az [[Amerikai Konföderációs Államok]] mind a hadra fogható katonákkal, mind anyagiakkal szerényebb mértékben rendelkeznek, ezért a fő hadszínteret Északra akarta áttenni, hogy katonáinak ellátását részben Északon biztosítsa, s Délen javuljon a közhangulat. Ez a stratégiai terv nem került megvalósításra. (Észak területeinek védelmére nagy gondot fordított [[Abraham Lincoln]] elnök, aki egyben az északi hadügy főparancsnoka volt.) Lee hibája az volt, hogy beosztott tábornoktársainál nem követelte meg saját helyes meglátásainak és parancsainak szigorú betartását. A [[Gettysburgi csata|Gettysburg-i csatánál]] nem parancsolta meg közvetlenül [[James Longstreet]]nek a parancsok mindenáron való végrehajtását. Kiváló hadvezéri képességei ellenére sem tudta megakadályozni a lényegesen erősebb ipari-gazdasági háttérrel, nagyobb tartalékokkal (élőerő, hadianyag, pénz) rendelkező északiak győzelmét a polgárháborúban. 1870-ben halt meg 63 éves korában. Az USA történetének egyik legnagyobb hadvezére volt. Életében és halálá után is mind a mai napig bagynagy tisztelet övezi.