„Harold Rhodes” változatai közötti eltérés

'''Harold Rhodes''' (szül. ''Harold Burroughs Rhodes'' [[1910]]. [[december 28]]. – [[2000]]. [[december 17]].) a róla elnevezett ''[[Rhodes]]'' elektromos zongora fejlesztéséről híres, szakmája szerint zongoratanár és zenész.

== A ''Rhodes'' kifejlesztésének háttere ==

A [[második világháború]] ideje alatt a katonai [http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_L%C3%A9giereje légierő] repülési oktató tanfolyamán vett részt, itt barátait tanította zongorázni. Egy sebészt a támaszponton lenyűgözte Harold tehetsége és megkérte, hogy segítsen a sebesült katonák felépülésében gyors, egyszerű és szórakoztató tanítási módszerével. Mivel nem létezett olyan kis zongora, melyen az ágyban fekvő sérült katonák játszhattak volna, ezért úgy döntött, felesleges repülőgépalkatrészekből állít össze egyet. Ez volt a ''Xylette'', vagy más néven az ''Army Air Corps Piano'', egy ölben játszható 2 és fél [[oktáv]]os elektromos zongora, melyben a hangok megszólalásáért [[B-17]]-es bombázórepülőkhöz tartozó alumíniumcsövek feleltek. A katonák zenei képzése, valamint maga, a kifejlesztett hangszer olyan sikeres volt, hogy a hadügyminisztérium megkérte, készítsen a ''Xylette''-hez tervrajzokat és használati utasítást, hogy megkezdhessék a gyártást. [[1942]] és [[1945]] között, mintegy 125 ezer darabot készítettek. Végtére is több, mint negyed millió katona tanult meg játszani a billentyűs hangszeren és megkapta a hadügyminisztérium legmagasabb rangú civileknek járó elismerését, a ''Commemoration of Exceptional Civilian Service''-t, vagyis ''Kivételes Civil Szolgálat''-ért járó kitüntetést, melyet ''"egy zenei terápiás program kitartó kidolgozásáért"'' kapott. Az '[[50-es évek]] végén társult [[Leo Fender]]-rel és megkezdődött a nagyobb modellek fejlesztése... (részletesebben a ''[[Rhodes]]'' szócikk alatt) Egy billentyűs magazinnak adott későbbi, [[1993]]-mas (mikor már világszerte ismertté és kedveltté váltak a nagyobb ''[[Rhodes]]'' modellek) interjújában tanítási módszerének kidolgozását tartotta élete fontos munkájának, nem pedig a ''[[Rhodes]]'' zongorák fejlesztését. Ekkoriban kezdett a [[Los Angeles]]-i ''Foshay Jr.'' középiskolában diákokat tanítani. Az első óra keretében elvitte őket egy fakereskedésbe, hogy mindenki készíthessen magának egy zongorát. Ezt a programot több [[Los Angeles]]-i iskolában is meghonosították. [[1997]]-ben ezért dícséretet is kapott.

A ''Los Angeles-i Zongorastudióban'' tanított és beleszeretett Margit nevű tanítványába. Levélben megkérte a kezét édesapjától, de nem kapott választ, azt gondolta, Margit már nemszereti és később hozzáment egy másik nőhöz. [[1991]]-ben, Margit özvegy volt és mikor egyszer meghallotta egy ''[[Rhodes]]'' hangját, úgy döntött, felhívja Haroldot. A hívás végtelenül boldoggá tette és hamarosan összeházasodtak, Harold vele élt élete végéig. Ezután újra bele szeretett volna kezdeni ''[[Rhodes]]'' zongorák gyártásába és ezt családi vállalkozássá szerette volna tenni, biztosítva gyermekei jövőjét, azonban ezt a tervét sajnos már nem tudta megvalósítani. Tüdőgyullasás szövődményei okozták halálát. A ''Canoga Park''-ban található ''Beverly Manor'' otthonban lakott betegségében, itt hunyt el. 11 gyermeke és 9 unokája gyászolja.