„Pál István (pásztor)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
27. sor:
Ötévi iskolába járás után Pál Istvánt már cselédkanásznak adták [[Bánk]]ra. Tizenöt évesen átmenetileg komenciós kocsisnak állt Alsópeténybe, [[1935]] [[augusztus 20.|augusztus 20-án]] apja egyik jó barátja, [[Koós József (juhász)|Koós József]] elvitte magával a nógrádi várba, ahol is énekével, dudálásával óriási sikertaratott ([[Koós József (juhász)|Koós József]] kitűnő dudás-furulyás [[Pásztor |juhász]] volt. Dalai és játéka szerepel a [Pátria népzenei gramofonfelvételek|[Pátria lemezeken]] és [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] ''Magyar népdalok'' c. könyvében is.). [[1939]]-ben feleségül vette Garai Ilonát. Hat gyermekük közül ketten, István (1941) és János (1946) nőttek fel. Felesége tereske]]i iparos volt, nem pásztorcsaládból származott.
Az Első Honvédhadsereg tüzéreként eljut a Donyecig. 1945-ben a Csepel Szigeten feloszlik az alakulata, és kalandos úton hazatér. Tulajdonképpen végigharcolja a háborút, ott van a legnagyobb pokol kellős közepén, és még csak meg sem sebesül.
A háború után apja tanácsára elszegődött Szécsénkére falusi gulyásnak, majd apja nyomdokain Nógrádsápra, kanásznak. Az 50-es évek derekán már nehezen viselte a család a falusi kanászkodást, mert a [[Termelőszövetkezet|téeszesítés]] és a [[Mangalica|mangalicák]] hússertésre való lecserélése miatt rohamosan kezdett bealkonyodni a falusi kanászkodásnak. Ezt megérezve, felesége unszolására [[1957]]-ben híres juhászoktól megkezdte a juhászat tanulását. Hatalmas tudásra tett szert a juhászat terén, majd átment a [[borsosberény]]i Állami Gazdasághoz, ahol 18 évet töltött el, falkás juhászként. Innen ment nyugdíjba [[1979]]-ben. Tudását megbecsülték, és anyagilag is gyarapodott a család. [[Tereske|Tereskén]] házat vettek és oda is költöztek.
| |||