Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
[[Fájl:Body Raday63.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Emléktáblák Budapest IX. kerületében|'''Bódy Gábor''' emléktáblája egykori lakhelyén, a Ráday utca 63. szám alatt]]]]
 
Bódy filmjei a [[szocializmus]] idején készültek, amikor minden filmmel kapcsolatos ügy a pártapparátus szigorú felügyelete alá tartozott. A párt a filmet olyan művészeti ágnak tekintette, amely a tömegekhez szól és politikai hatást gyakorolhat rájuk, ezért kemény szabályozást (cenzúrát) léptettek életbe, amely miatt a kísérleti vagy ellenzéki filmek szinte arra sem kaphattak esélyt, hogy egyáltalán elkészüljenek. Noha Magyarországon a [[kultúrpolitika]] némileg liberálisabb volt, mint a keleti tömb más országaiban, a magyar filmművészek így is szoros ellenőrzés alatt álltak, s a Bódyhoz hasonló temperamentumú alkotók csak rendkívüli nehézségek árán tudták elképzeléseiket a gyakorlatban is megvalósítani. Ennek ellenére az [[Aczél György|Aczél-korszakban]] a mozgástér olykor szabadabbá vált olyan művészek számára, mint Bódy. Erre példa az Aczélnak köszönhető – már 1959-ben megalakult, a magyar szövegkönyvíróról, kritikusról és teoretikusról elnevezett – [[Balázs Béla Stúdió]] (BBS), ahol kísérleti és rövidfilmek, majd hosszabb játékfilmek is készülhettek, viszonylag szabad légkörben. A BBS a legtehetségesebb magyar filmes alkotók, filmrendezők gyűjtőhelyévé vált.
 
„Bódy a magyar kultúrpolitika kivételezettje volt”, a [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltás]] után azonban kiderült, hogy szakmai előrejutását nem csupán tehetségének köszönhette. Mint több más filmrendező és kulturális közszereplő, ő is éveken keresztül a [[Belügyminisztérium|BM]] beszervezett ügynöke volt, aki szakmai és privát kapcsolatairól jelentett. Mivel azonban az ügynökaktákat Magyarországon mindeddig nem hozták nyilvánosságra, az egészről csak töredékes kép áll rendelkezésre.<ref>{{hiv-web|url=http://www.nol.hu/archivum/archiv-385435 |cím= Bódy Gábor titkos története |elérés=20110108 |dátum=20051128|kiadó=NOL |nyelv=magyar }}</ref><ref>{{hiv-web|url=http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=8579|cím= „Amire allergiás volt a belügy” |elérés=20110108 |dátum=20030313|kiadó=MaNcs |nyelv=magyar }}</ref><ref>{{hiv-web|url=http://www.origo.hu/itthon/20060227ugynok.html |cím= Diplomataként is dolgoznak volt titkosszolgák |elérés=20110108 |dátum=20060302|kiadó=[Origo] |nyelv=magyar }}</ref><ref>{{hiv-web|url=http://index.hu/belfold/2010/11/29/nalunk_inkabb_az_ugynokot_vedik/|cím= Nálunk inkább az ügynököt védik|elérés=20110108 |dátum=20101129|kiadó=Index |nyelv=magyar }}</ref><ref>{{hiv-web|url=http://fidelio.hu/kiallitas/ajanlo/body_gabor|cím= Fidelio - Bódy Gábor ajánló|elérés=20110108 |dátum=20090606|kiadó=Index |nyelv=magyar }}</ref>
 
=== Kezdetek ===
Szakdolgozatának címe: „Egy film jelentés-struktúrájának vizsgálata. A filmi jelentés attribúciója” (bíráló tanárok: Kelemen János és Zsilka János). Eközben forgatókönyvíróként vagy asszisztensként a következő filmekben vett részt: ''Három lányok'' (főiskolai vizsgaf., r. Magyar Dezső), ''Schlégel Ágnes'' (BBS, r. Pintér György), ''Vissza a városba'' (BBS 1968, r. Mihályfy László), ''Agitátorok'' (BBS 1969, r. Magyar Dezső). 1969-ben [[Ajtony Árpád]]dal, [[Dobai Péter]]rel és még hat társával együtt közzétette a „Szociológiai filmcsoportot!” c. kiáltványt. Filmelméleti munkát folytatott; Huszárik Zoltán ''Elégia'' c. filmjéről írt elemzése megjelent a ''Fotóművészet'' 1970-es évfolyamában; közben szépirodalmi kísérletekkel jelentkezett.
 
1971-ben a Balázs Béla Stúdió (BBS) tagja lett, melynek keretében elkészítette első önálló filmjét ''A harmadik'' címmel (kísérleti dokumentumf., ff., 35 mm, 50’). Ennek egyik részletét, amelyben [[Károlyi Zsigmond]] szerepel, a Kis Varsó művészcsoport 2009-ben egy berlini installációjában mutatta be. Bódy Gábor volt az első a BBS történetében, akit filmes diplomája megszerzése előtt tagnak választottak, szembemenve az addigi szabállyal (később olyan „külsősök” kerültek be a BBS-be, mint [[Erdély Miklós]] és [[Tarr Béla (rendező)|Tarr Béla]]).
 
1971–75 között a [[Színház- és Filmművészeti FőiskolaEgyetem|Színház- és Filmművészeti FőiskoláraFőiskola]] filmrendező szakán [[Máriássy Félix]] osztályába járt. 1972-ben előadásokat tartott a filmnyelvről. Tételeinek illusztrálására „saját produkcióban” elkészítette a ''Vadászat kisrókára'' (szintaktikai csoportok) c. montázsfilmet (filmpélda, ff., 16 mm, 5’), mely az 1973-as Párizsi Biennálén elveszett. A biennálé katalógusában egykét másik film is szerepelt: ''Regards du passé vers l’avenir (lexique des gestes)'', 1971 (16 mm, noir, 6 mn).; ''Ifivezetők'' (dokumentumf., BBS, ff., 16 mm, 42’).
 
1973-ban a BBS-ben megszervezte a Filmnyelvi Sorozatot, a stúdió első kísérletifilmes projektjét, melybe képzőművészeket, zenészeket, írókat is meghívott. Ennek keretében készítette el a ''Négy bagatell''t, valamint fényképezte [[Vidovszky László]] zeneszerző ''Aldrin'' c. filmjét (kísérleti f., BBS 1976, ff., 35 mm, 5’). A sorozat filmjeit később bemutatták [[Amszterdam]]ban, [[Genova|Genovában]], majd számos más külföldi városban is.
1976-ban oktatófilmet készített az Iskolatelevízió számára: ''Filmiskola'' (3 rész, ff., 16 mm, összesen 82’). A BBS-ben megalapította a K/3 (Közművelődési Komplex Kutatások) kísérleti filmcsoportot. Elkészítette ''Pszichokozmoszok'' c. komputerfilmjét, melyben egy szindróma elnevezéseként már megjelenik a „kutya éji dala” kifejezés. A Magyar Televízió „Tévészínház” sorozatában két darabot is színre vitt, [[Siegfried Lenz|Lenz]]: ''Katonák'' és [[L. Hsing-Tao]]: ''Krétakör'' c. műveit. Mindkettőben szerepel [[Udo Kier]], akivel az ''Anzix'' vetítése során ismerkedett meg [[Mannheim]]ben. Közben forgatott reklámfilmet ''Ez a divat'' címmel, a BBS-ben pedig elkezdte ''Kozmikus szem'' c. kísérleti tanulmányfilmjét, amely azonban befejezetlen maradt. A ''Valóság'' c. folyóiratban megjelenik ''A fiatal magyar film útjai'' c. írása. 1977-ben megszületett Zita lánya.
 
A MAFILM állományába került, kezdetben mint „művészeti ügyintéző” – a „filmrendező” státuszt csak később, 1980-ban nyerte el. Kísérleti dokumentumfilmet készített [[Tímár Péter]]rel ''[[Privát történelem]]'' címmel; az eredetileg néma dokumentumfelvételeket a dokumentumanalízis jegyében utólag hanggal látták el. Ez a műve az 1979-es Miskolci Filmfesztiválon elnyerte a Filmkritikusok Díját, majd bemutatták [[OverhausenOberhausen]]ben és [[Melbourne]]-ben is. Az Edinburgh-i Filmfesztiválon ''Total expanded cinema'' címmel előadást tartott, melynek alapgondolatát, a „végtelen kép és tükröződés”-t már az 1973-as tihanyi szemiotikai szimpóziumon felvetette.
 
1979 januárjában nekilátott a ''Nárcisz és Psyché'' folytatásának.
===A Psyché és a [[1980-as évek|80-as]] évek legeleje ===
 
Bódy Gábor pályájának csúcsa a ''Nárcisz és Psyché'' megjelenésének idejére esik. A fiatal rendező (1980-ban 34 éves) ezzel az addigi legnagyobb költségvetésű, legnagyobb volumenű magyar filmet készítette el, amely túl azon, hogy a '81-es filmszemlén kiemelt díjat nyert, komoly nemzetközi elismerést is kivívott.{{forr}} A forgatókönyvet [[Weöres Sándor]] „Psyché – egy hajdani költőnő írásai” c. különleges verseskötete alapján írta [[Csaplár Vilmos]] és [[Dobai Péter]] segítségével. A filmet bemutatták [[Cannes]]-ban, [[Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál|Locarnóban]] (itt Bronz Leopárd-díjat nyert, az indoklás szerint „a kísérletifilmes képi és hangi kutatásoknak a narratív szerkezetbe történő beemeléséért”), [[Figuera de Foz]]ban (CIDALC-díj), [[Sevilla|Sevillában]], [[Mannheim]]ben, [[San Francisco (Kalifornia)|San Franciscóban]], Nyugat-Berlinben és Genovában is.
A film három főszereplője: [[Cserhalmi György]] ([[Garas Dezső]] hangjával), Udo Kier (Cserhalmi György hangjával) és [[Patricia Adriani]] (María Asunción García Moreno), egy Magyarországon addig ismeretlen fiatal spanyol színésznő. Bódy e filmjébe a kortárs magyar művészet meghatározó alakjai közül mindenkit igyekezett bevonni, akit csak lehetett. A ''Psyché'' harmadik (középső) része is elkészült, az MTV-vel koprodukcióban. A háromrészes verziót Nyugat-Berlinben, az Internationales Forum des Jungen Films alkalmából mutatták be.
 
Bódyt e filmje után [[Buñuel]]hez, [[Federico Fellini|Fellini]]hez, sőt [[Werner Herzog]]hoz is hasonlították, s 1981-től már mint „a magyar filmművészet legrendhagyóbb tehetségét” és „a fiatal magyar filmesek között az igazi új stilisztát” (Variety) emlegették.{{forr}}
 
1980-ban Bódy Gábor és [[Baksa-Soós Veronika]] kezdeményezésére megalakult az első olyan nemzetközi videoművészeti magazin, az [[INFERMENTAL]]<ref>http://www.infermental.de/</ref>, melyet videokazettán terjesztettek (első száma 1982-ben jelent meg<ref>http://www.infermental.de/infermental_01.htm</ref>). Bódy létrehozta a MAFILM K* (kísérleti) szekcióját, ahol technikai és módszertani kutatásokat készít elő<ref>[http://intermedia.c3.hu/mszovgy1/body.htm Bódy Gábor MAFILM K* szekciójáról - a C3.hu-n ]</ref>. Körutat tett az Egyesült Államokban ''Amerikai Anzix'', ''Négy bagatell'' és ''Pszichokozmoszok'' c. filmjeivel ([[Seattle]], [[Berkeley]], [[Chicago]], [[Philadelphia]], [[New York]]). ''[[Mozgástanulmányok]]'' c. 18 perces kísérleti filmje, mely a magyar mozikban „kísérőfilmként” ment a kommersz nagyjátékfilmek előtt, 1982-ben [[Oberhausen]]ben és [[Hamburg]]ban került bemutatásra.
=== 1982–83, a Kutya éji dala ===
 
1982-ben a DAAD Berliner Künstlerprogram ösztöndíjasa volt. Előadást tartott a hamburgi Metropol moziban rendezett magyar kísérletifilm-bemutatón (bemutatott filmjei: ''Négy bagatell'', ''Pszichokozmoszok'', ''Privát történelem'', ''Mozgástanulmányok'', ''Aldrin'', ''Amerikai anzix'', ''Nárcisz és Psyché''). Két videót készített Berliben: ''[[Die Geschwister]]'' (Testvérek) és ''[[Der Dämon in Berlin]]'' (A démon Berlinben) – utóbbit beválogatták a The Second Link c. nemzetközi összeállításba, amely 1982-től [[Banff (Alberta)|Banffben]] (Kanada), New Yorkban (Museum of Modern Art), [[Los Angeles]]ben (Long Beach Museum) és Amszterdamban ([[Stedelijk Museum]]), 1984-ben pedig [[Japán]]ban szerepelt.
 
Bódy docensként tanított a nyugat-berlini Film- és Televízió Akadémián (DFFB). Szemináriumának címei:
*1985. szeptember–október; Computergesteurte Bild- und Tonkompositionen (ennek anyagából tanítványai „Zeit-transgraphie” címen kiadványt állítottak össze az 1986-os berlini filmfesztiválra).
 
1983-ban tanulmányt írt ''Die kreative Sprache der Kinematographie'' címmel, a nyugat-berlini DAAD-Galeria pedig megrendezte műveinek retrospektív kiállítását (rajzok, fotók, videók). Ezzel egyidejűleg az Arsenalban vetítették a filmjeit, mely alkalomból átfogó katalógusa jelent meg. Két újabb videót készített, ''[[Die Geisel]]'' (A túsz) és ''[[De Occulta Philosophia]]'' címmel – ez utóbbi a „philo-clip” műfajának prototípusa lett.
 
1983-ban készült el harmadik, egyben utolsó nagyjátékfilmje, a ''Kutya éji dala'' (kísérleti játékf., Társulás Filmstúdió, színes, 35 mm, videóról átírt és [[Super 8| Super 8-ról]]-ról felnagyított részletekkel, 147’), melynek főszerepét ő maga játssza. A film egyes részeit Bódy videón ill. [[Super 8]] formátumban rögzítette. A filmben megjelennek a kor „underground” zenekarai: a [[A. E. Bizottság|Bizottság]] és a [[Vágtázó Halottkémek]]. Utóbbi frontembere, [[Grandpierre Attila]] alakítja a filmbéli fiatal csillagászt. A filmet 1984-ben bemutatták a montreali és a taorminai filmfesztiválon, valamint 1986-ban a nyugat-berlini televízióban (ZDF). 1983-ban Bódy gondozta az INFERMENTAL III kiadását (a [[Balázs Béla Stúdió|BBS-ben]], Budapesten), s ebben az évben készítette el a ''[[Rittersrüstung]]'' (Lovagi fegyverzet) c. videóját is, Sophie von Plessennel Nyugat-Berlinben.
 
=== Utolsó évek – Tüzes Angyal, Psychotechnikum ===
Új nagyjátékfilm-forgatókönyvet írt ''Tüzes angyal'' címmel [[Valerij Brjuszov]] regénye nyomán. Egy hónapig a kanadai [[Vancouver]]ben dolgozott a Western Front ill. a Vido Inn Satellite Video Exchange ösztöndíjával, és elkészítette ''A csábítás antológiája'' háromrészesre tervezett ciklusának második darabját, a ''Vagy-vagy Chinatownban''-t, amelyből rövidített verzió is készült ''Theory of Cosmetics'' címen, az INFERMENTAL Extra Nordrhein-Westfalen<ref>http://www.infermental.de/infermental_special.htm</ref> alkalmából. Videóit meghívták a Rio de Janeiró-i 1. Film- és Videobiennáléra.
 
1985-ben az „Új videóműfajok” programtervezetén és egy [[Bauhaus]]-film előkészítésén dolgozott, melyhez felkérésére [[Janáky István (építész, 1938–2012)|Janáky István]] írt tanulmányt ''Magyarország két építészete'' címmel; Janákyt Bódy nemcsak szakértőként, hanem szereplőként is be kívánta vonni a filmbe.<ref>''A hely – Janáky István épületei, rajzai és írásai''. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1999. ISBN 963 16 3034 X</ref> Tárgyalt a budapesti Műcsarnokkal egy nagyszabású film- és videobemutatóról és kiállításról. A nyugat-berlini filmfesztiválon bemutatták ''A csábítás antológiája'' elkészült részeit. ''Vagy-vagy Chinatownban'' c. művét a salsomaggiorei fesztiválra is meghívták. Elkészült a ''Dancing Eurynome'' / (Eurynomé tánca) c. videója, amely megalapozta a „mytho-clip” néven ismertté vált új videoműfajt, s amelynek ősbemutatója az 1. Tokiói Videobiennálén volt. Másik új videója, a Novalis verse alapján készült ''Walzer'', mely a „lyric-clip” műfajának alapműve lett, a WDR televízió október 24-i Lyrics-adásában került bemutatásra. Személyesen mutatta be a budapesti Kossuth Klubban az E.M.A.N.-t (European Media Art Network), amelynek részt vevő városai (Budapesten kívül Amszterdam, London, Brüsszel, Barcelona, Berlin, Róma és Lyon) egyidejűleg mutatták be egymás 60-60 perces videoantológiáját. A budapesti K-Video csoport anyagát Bódy állította össze. Szeptember 10-én befejezte filmregényét, a ''Psychotechnikum''ot (Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliába), mely a ZDF televízió „Kleines Fernsehspiel” produkciójának keretében valósult volna meg 1986-ban. Bódy müncheni producerekkel tárgyalt a ''Tüzes Angyal''-ról, melyet 1987-re tervezett.
 
Bódy Gábor 1985. október 24-én halt meg. Az újságok a fiatal és tehetséges filmrendező öngyilkosságáról számoltak be, ám barátai, ismerősei, rajongói nem tudták – és máig sem tudják – személyiségével összeegyeztetni, hogy valóban ez történhetett.
Bódy Gábor készítette az első magyar videoművet<ref>http://www.c3.hu/collection/videomuveszet/</ref>, az 1973-ban forgatott ''Végtelen tükörcső'' c. installációt, amely 1975-ben jelent meg a ''Négy bagatell'' utolsó darabajként (filmre átírva). 1976-ban az első magyar komputerfilmet is ő alkotja meg, ''Psychokozmoszok'' címmel, mely egy monitorról felvett számítógépes animáció. Bódy 1980-ban feleségével, Baksa-Soós Verával kezdi szervezni az [[INFERMENTAL]]-t, az első nemzetközi videomagazint, melynek első száma 1982-ben jelent meg, s amely óriási lökést adott a videoművészetnek. Az [[INFERMENTAL]] 1991-ig megjelent 10 számában roppant gazdag és reprezentáns anyagot hozott össze. A „videokönyv” megálmodója is Bódy Gábor volt; a nevéhez fűződő első ilyen mű, az ''Axis'' halála után jelent meg, munkatársa és felesége, Baksa-Soós Vera szerkesztésében, a DuMont kiadó gondozásában.
 
Bódy Gábor maga is videoművész volt: 1982-ben elkészítette a ''Der Dämon in Berlin'' (A démon Berlinben) és a ''Die Geschwister'' (Testvérek) c. videóját. Ez évben jelent meg a Filmvilág c. folyóiratban cikke a videóról: „Kreatív gondolkozó szerszám”. Bódy a berlini Filmművészeti Főiskolán (DFFB) 1983-ban videoszemináriumot tartott. 1985-ben több videoműve is megjelenik, a ''Vagy-vagy Chinatownban'' (''Either/Or in Chinatown'' – rövidített változata a Theory of Cosmetics), az ''Eurynomé tánca'' és a ''Walzer''. E három videóval megalapítja a „philo-klip”, a „mytho-klip” és a „lyric-clip” videoműfaját. Bódy Gábor következő műve, a ''Psychotechnikum'' is videó lett volna, a berlini ZDF-fel koprodukcióban.
 
== Művei ==
285

szerkesztés