„Kitt (kötőanyag)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
Visszavontam az utolsó  változtatást (Balint600), visszaállítva Villanueva szerkesztésére
pallasztalanítás
1. sor:
A '''ragasz''' vagy '''ragasztó''' vagy másként '''kitt''', az a kötőszerkötőanyag, mely folyékony vagy tésztaneműtésztaszerű halmazállapotában a szilárd testekre tapad és megszilárdulása után azokkal összeforr. A ragasztókragaszok kötőereje az alkotórészekalkotórészeinek kémiai átalakulásától függ s, ez különbözteti meg őket a közönséges ragasztószerektől, melyek csak azzal kötnek, hogy folyékony részük (pl. a [[víz]]) elpárolog, sés a visszamaradó szilárd anyag a tárgy felszinénfelszínén marad. A közönségesmindennapi életben ragasztóragasz alatt az utóbbiakat is értik, s az alábbiakban felsoroltak nemcsak a ragasztókragaszok, hanem a ragasztószerek közé is tartoznaktartozhatnak.
{{pnl-lektor}}
 
== Olaj- vagy firnisztartalmú ragaszok ==
[[Fájl:AdhesivesForHouseUse004.jpg|bélyegkép|jobbra|Tubusos ragasztó]]
[[Gliceridek|Olaj]]- vagy [[Lenolajkence|firnász]]-tartalmúfirnisztartalmú ragasztókatragaszokat iszapolt [[Kréta (kőzet)|kréta]], ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér, [[barnakő]], [[mennig]], [[grafit]] s más effélehasonló anyagok, és gyorsan száradó olaj, illetőlegvagy firnászfirnisz elegyéből készítik. Ezek kötőerejét az teszi ki, hogy a kiszáradó olaj, illetőlegvagy firnászfirnisz a ragasztókitt fémoxidjaival szilárd testet alkot. Néhány hétig tartó száradás után ezek a ragasztók igen megkeményednek és vízállók lesznek.
A '''ragasz''' vagy '''ragasztó''' vagy másként '''kitt''', az a kötőszer, mely folyékony vagy tésztanemű halmazállapotában a szilárd testekre tapad és megszilárdulása után azokkal összeforr. A ragasztók kötőereje az alkotórészek kémiai átalakulásától függ s ez különbözteti meg őket a közönséges ragasztószerektől, melyek csak azzal kötnek, hogy folyékony részük (pl. a [[víz]]) elpárolog s a visszamaradó szilárd anyag a tárgy felszinén marad. A közönséges életben ragasztó alatt az utóbbiakat is értik s az alábbiakban felsoroltak nemcsak a ragasztók, hanem a ragasztószerek közé is tartoznak.
 
Ebbe a csoportba tartozik az ablakragasztóablakragasz vagy „gitt”, melyekamit őrölt, iszapolt kréta és nyers vagy főzött [[Lenmagolaj|lenolaj]] vagy leolajfirnászleolajfirnisz keverékéből készítenek. A lenolaj-firnászlenolajfirnisz gyorsan száradóvá teszi a ragasztótkittet, amiamit kevés ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér és mennig hozzáadásával is előmozdítanak. Ezt üvegtáblák beragasztására használják.
==Fajtái==
 
RokonEhhez ehhezhasonló a [[masztix-cement]]masztixcement, melyet mészkőpor, [[homok]], ólomgelét és lenolaj keverékéből készítenek, s különösen kőrések kitapasztására használnak. Igen jó keverék 100 súlyrész szilárd anyag és 7 súlyrész lenolaj vagy lenolaj-firnászlenolajfirnisz. Minél több a keverékben a [[mészkő (kőzet)|mészkő]], annál puhább és tömöttebb a ragasztó, s minél több a homok, annál keményebb és lyukacsosabb. Mintegy 48 óra alatt kezd kötni, s egy-két hét alatt oly szilárd lesz, mint a homokkő.
===Olaj- vagy firnász-tartalmú ragasztók===
 
A Paget-féle masztix is kőragasztó, melyet 63 rész őrlött homokkőből, 21 rész iszapolt krétából, 5 rész ólomfehérből és 2 rész ólomgelétből készítenek olyformán, hogy az elegyhez annyi ólomcukor-oldatot tesznek, amennyi elégséges annak tésztanemű anyaggá való összegyúrására; azután adunkadnak csak 6 rész lenolajat hozzá.
[[Gliceridek|Olaj]]- vagy [[Lenolajkence|firnász]]-tartalmú ragasztókat iszapolt [[Kréta (kőzet)|kréta]], ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér, [[barnakő]], [[mennig]], [[grafit]] s más efféle anyagok és gyorsan száradó olaj, illetőleg firnász elegyéből készítik. Ezek kötőerejét az teszi ki, hogy a kiszáradó olaj, illetőleg firnász a ragasztó fémoxidjaival szilárd testet alkot. Néhány hétig tartó száradás után ezek a ragasztók igen megkeményednek és vízállók lesznek.
 
A gőzcsövek réseit a Stephenson-féle ragasztóvalragasszal kenik be, melyet 2 rész ólomgelét, 1 rész szétmállott mész és 1 rész finom porrá őrlöttőrölt homokkő és forró lenolajfirnász keverékéből készítenek.
Ebbe a csoportba tartozik az ablakragasztó, melyek őrölt, iszapolt kréta és nyers vagy főzött [[lenolaj]] vagy leolajfirnász keverékéből készítenek. A lenolaj-firnász gyorsan száradóvá teszi a ragasztót, ami kevés ólomgelét, ólomfehér, cinkfehér és mennig hozzáadásával is előmozdítanak. Ezt üvegtáblák beragasztására használják.
 
A gyémánt fémragasztót 10 rész iszapolt kréta, 15 rész ólomgelét, 50 rész grafit, 5 rész szétmállott maró mész elegyének finoman összeőrlöttösszeőrölt porából és 20 rész lenolaj-firnászbóllenolajfirniszból gyártják. Jó fémragasztó a Serbat-féle is, melyet 75 rész finom porrá tört kénsavas ólomoxidból, 24 rész őrlöttőrölt barnakőből és 13 rész lenolajból készítenek, ezt a keveréket néhány hétig állni hagyják, aztán 15 rész barnakőlisztet adnak hozzá s jól átgyúrják. Ezt a műveletet néhány hét múlva még egyszer, esetleg kétszer ismétlik. A ragasztót jól záró edényben hideg helyen kell tartani, mert a levegőn és a melegben gyorsan köt.
Rokon ehhez a [[masztix-cement]], melyet mészkőpor, [[homok]], ólomgelét és lenolaj keverékéből készítenek, s különösen kőrések kitapasztására használnak. Igen jó keverék 100 súlyrész szilárd anyag és 7 súlyrész lenolaj vagy lenolaj-firnász. Minél több a keverékben a [[mészkő (kőzet)|mészkő]], annál puhább és tömöttebb a ragasztó, s minél több a homok, annál keményebb és lyukacsosabb. Mintegy 48 óra alatt kezd kötni, s egy-két hét alatt oly szilárd lesz, mint a homokkő.
 
ÓlomhijasÓlomhíjas ragasztó készíthető 8 rész súlypátból, 6 rész grafitból, 3 rész levegőn szétmállott mészből és 3 rész főzött lenolajból. A lenolaj, illetőleg lenolaj-firnászlenolajfirnisz helyett használnak kopálfirnásztkopálfirniszt is; a ragasztóragasz ezzel a kötőszerrel finomabb, de drágább is lesz.
A Paget-féle masztix is kőragasztó, melyet 63 rész őrlött homokkőből, 21 rész iszapolt krétából, 5 rész ólomfehérből és 2 rész ólomgelétből készítenek olyformán, hogy az elegyhez annyi ólomcukor-oldatot tesznek, amennyi elégséges annak tésztanemű anyaggá való összegyúrására; azután adunk csak 6 rész lenolajat hozzá.
 
=== Gyantás ragasztók=ragaszok ==
A gőzcsövek réseit a Stephenson-féle ragasztóval kenik be, melyet 2 rész ólomgelét, 1 rész szétmállott mész és 1 rész finom porrá őrlött homokkő és forró lenolajfirnász keverékéből készítenek.
Gyantás ragsztókragaszok azok, melyeket vagy gyantából és a gyantát oldó s könnyen illó folyadékból, vagy csakis gyantanemű anyagból készítenek. E célra használják a fenyőgyantát, a [[kolofoniumkolofónium]]ot, a fekete szurkot, [[sellak]]ot, [[masztix]]et, szandarakot[[szandarak]]ot, elemit[[elemi]]t, [[Borostyán (fosszília)|borostyánkövet]], [[aszfalt]]ot, damárt[[damár]]t, kopált[[kopál]]t és kanadalbalzsamot[[kanadalbalzsam]]ot, melyekhez igen gyakran [[viasz]]t, [[kaucsuk]]ot, guttaperkát és [[kén]]t kevernek. Ebbe a csoportba tartozó ragasztók mind nagyon víz- és savállók; ezért víz- és savtartó [[üveg]]-, [[porcelán]]- és agyagedények összeragasztására használják. E csoportban legfontosabbak: a pecsétviaszok, a sellak-, masztix-, aszfalt-, kaucsuk- és guttaperkaragasztók.
 
A sellakragasztótsellakragaszt 2 rész sellak és 1 rész [[petróleum]] vagy 2 rész sellak, 1 rész [[póris]] (borax) és 14 rész víz keverékéből készítik. Melegen használják 3 rész sellak, 1 rész [[terpentin]] és 1 rész viasz összeolvasztott elegyét. A műtő eszközök, villák, evő kések nyelének furatát 2 rész sellak és 1 rész kréta pornemű keverékével töltik ki s a penge szárának a furatba való beillesztése után a nyelet megmelegítik. A ragasztóragasz megolvad s kihűlés után köt.
A gyémánt fémragasztót 10 rész iszapolt kréta, 15 rész ólomgelét, 50 rész grafit, 5 rész szétmállott maró mész elegyének finoman összeőrlött porából és 20 rész lenolaj-firnászból gyártják. Jó fémragasztó a Serbat-féle is, melyet 75 rész finom porrá tört kénsavas ólomoxidból, 24 rész őrlött barnakőből és 13 rész lenolajból készítenek, ezt a keveréket néhány hétig állni hagyják, aztán 15 rész barnakőlisztet adnak hozzá s jól átgyúrják. Ezt a műveletet néhány hét múlva még egyszer, esetleg kétszer ismétlik. A ragasztót jól záró edényben hideg helyen kell tartani, mert a levegőn és a melegben gyorsan köt.
 
A masztixragasztótmasztixragaszt 30 rész sellakból, 10 rész masztixból, 2 rész velencei terpentinből és 120 rész finoman rektifikált [[borszeszEtanol|borszeszből]]ből készítik; a felsorolt anyagokat melegen keverik össze és szörpsűrűségű halmazállapotban használják. A sellak, masztix és terpentin vagy kanadalbalzsam keveréke is jó. Az elsőt [[borostyánBorostyán (fosszília)|borostyánkő]] és [[teknősbékaTeknősbékák|teknőc]], az utóbbit üveg és ékkövek ragasztására használják.
Ólomhijas ragasztó készíthető 8 rész súlypátból, 6 rész grafitból, 3 rész levegőn szétmállott mészből és 3 rész főzött lenolajból. A lenolaj, illetőleg lenolaj-firnász helyett használnak kopálfirnászt is; a ragasztó ezzel a kötőszerrel finomabb, de drágább is lesz.
 
A szurokragasztókatszurokragaszokat 8 rész kolofónium, 1 rész viasz és 1 rész terpentin, vagy 6 rész kolofónium, 1 rész viasz és 1/2 rész gipszliszt, vagy 8 rész szurok, 1 rész [[paraffin]] és 1/4-1/2 rész [[gipsz]], vagy 2 rész kolofónium, 4 rész hajószurok, 1 rész téglapor, 1 rész cinkfehér és 1 rész mennig, vagy 1 rész fenyőfagyanta, 1 rész viasz és 2-4 rész kőpor keverékéből készítik s leginkább kövek ragasztására használják. Ide tartoznak a 8 rész nyers fenyőfagyantából, 1 rész viaszból, 5 rész kénből, vagy 2 rész fehér szurokból, 1/2 rész sellakból, 1 rész masztixból, 1 rész elemiből, 3 rész kénből, 3 rész téglaporból, vagy 2 rész fenyőfa-gyantából, 1 rész kénből és 4-6 rész kőporból, vagy 35 rész fenyőfa-gyantából, 35 rész viaszból, 8 rész kénvirágból, 4 rész pörölyrevéből és 4 rész finom homokból gyártott kéntartalmú masztixragasztók is, melyek körül az utóbbi különösen szobrok, ornamentek, vázák s más effélék ragasztására való.
===Gyantás ragasztók===
 
Az aszfalt-ragasztótragaszt kátrányaszfalt, fenyőfa-gyanta vagy terpentin elegyéből gyártják, melyekhez néha homokot, gipszet, kőport, krétát, ólomgelétet, ként, zsiradékot stb. kevernek. Ezeket is kövek megragasztására használják.
Gyantás ragsztók azok, melyeket vagy gyantából és a gyantát oldó s könnyen illó folyadékból, vagy csakis gyantanemű anyagból készítenek. E célra használják a fenyőgyantát, a [[kolofonium]]ot, a fekete szurkot, [[sellak]]ot, [[masztix]]et, szandarakot, elemit, borostyánkövet, [[aszfalt]]ot, damárt, kopált és kanadalbalzsamot, melyekhez igen gyakran [[viasz]]t, [[kaucsuk]]ot, guttaperkát és [[kén]]t kevernek. Ebbe a csoportba tartozó ragasztók mind nagyon víz- és savállók; ezért víz- és savtartó [[üveg]]-, [[porcelán]]- és agyagedények összeragasztására használják. E csoportban legfontosabbak: a pecsétviaszok, a sellak-, masztix-, aszfalt-, kaucsuk- és guttaperkaragasztók.
 
A pecsétviaszok jobbára melegen használható ragasztókragaszok. A színes pecsétviaszok közül csak a barnát festik umbrával, vasmenniggel vagy [[cinóber]] és [[korom]] keverékével, a sárgát krómsavas cinkkel, világos okerrelokkerrel vagy kénarzénnel, a kéket kobaltultramarinnal és magnéziával, a zöldet krómzölddel, a fehéret cink- vagy bizmutfehérrel és a feketét fenyő- v. csontfeketével. Ha a keverékhez arany- vagy ezüstfüstöt keverünkkevernek, a pecsétviasz fémes pikkelyeket láttat.
A sellakragasztót 2 rész sellak és 1 rész [[petróleum]] vagy 2 rész sellak, 1 rész [[póris]] (borax) és 14 rész víz keverékéből készítik. Melegen használják 3 rész sellak, 1 rész [[terpentin]] és 1 rész viasz összeolvasztott elegyét. A műtő eszközök, villák, evő kések nyelének furatát 2 rész sellak és 1 rész kréta pornemű keverékével töltik ki s a penge szárának a furatba való beillesztése után a nyelet megmelegítik. A ragasztó megolvad s kihűlés után köt.
 
A megolvasztott tiszta kaucsuk szintén igen jó ragasztóragasz. Használják 15 rész kaucsuk és 1 rész [[faggyú]] vagy viasz keverékét is, melyhez megömlesztett állapotában oltott meszet és 3 rész menniget adnak. Igen jó üvegragasztóüvegragasz 1 rész kaucsuknak 64 rész kloroformban való oldata, melyhez 16 rész masztixet adnak.
A masztixragasztót 30 rész sellakból, 10 rész masztixból, 2 rész velencei terpentinből és 120 rész finoman rektifikált [[borszesz]]ből készítik; a felsorolt anyagokat melegen keverik össze és szörpsűrűségű halmazállapotban használják. A sellak, masztix és terpentin vagy kanadalbalzsam keveréke is jó. Az elsőt [[borostyán (fosszília)|borostyánkő]] és [[teknősbéka]], az utóbbit üveg és ékkövek ragasztására használják.
 
Kaucsuk és bőr ragasztására alkalmas 25-30 súlyrész [[szén-diszulfid|szénkéneg]], melyhez 1 rész kaucsuknak és 1/2 rész kolofóniumnak összeömlesztett és kihűlt állapotban 4 rész terpentinolajjal összekevert elegyét adják.
A szurokragasztókat 8 rész kolofónium, 1 rész viasz és 1 rész terpentin, vagy 6 rész kolofónium, 1 rész viasz és 1/2 rész gipszliszt, vagy 8 rész szurok, 1 rész [[paraffin]] és 1/4-1/2 rész [[gipsz]], vagy 2 rész kolofónium, 4 rész hajószurok, 1 rész téglapor, 1 rész cinkfehér és 1 rész mennig, vagy 1 rész fenyőfagyanta, 1 rész viasz és 2-4 rész kőpor keverékéből készítik s leginkább kövek ragasztására használják. Ide tartoznak a 8 rész nyers fenyőfagyantából, 1 rész viaszból, 5 rész kénből, vagy 2 rész fehér szurokból, 1/2 rész sellakból, 1 rész masztixból, 1 rész elemiből, 3 rész kénből, 3 rész téglaporból, vagy 2 rész fenyőfa-gyantából, 1 rész kénből és 4-6 rész kőporból, vagy 35 rész fenyőfa-gyantából, 35 rész viaszból, 8 rész kénvirágból, 4 rész pörölyrevéből és 4 rész finom homokból gyártott kéntartalmú masztixragasztók is, melyek körül az utóbbi különösen szobrok, ornamentek, vázák s más effélék ragasztására való.
 
Az aszfalt-ragasztót kátrányaszfalt, fenyőfa-gyanta vagy terpentin elegyéből gyártják, melyekhez néha homokot, gipszet, kőport, krétát, ólomgelétet, ként, zsiradékot stb. kevernek. Ezeket is kövek megragasztására használják.
 
A pecsétviaszok jobbára melegen használható ragasztók. A színes pecsétviaszok közül csak a barnát festik umbrával, vasmenniggel vagy [[cinóber]] és [[korom]] keverékével, a sárgát krómsavas cinkkel, világos okerrel vagy kénarzénnel, a kéket kobaltultramarinnal és magnéziával, a zöldet krómzölddel, a fehéret cink- vagy bizmutfehérrel és a feketét fenyő- v. csontfeketével. Ha a keverékhez arany- vagy ezüstfüstöt keverünk, a pecsétviasz fémes pikkelyeket láttat.
 
A megolvasztott tiszta kaucsuk szintén igen jó ragasztó. Használják 15 rész kaucsuk és 1 rész [[faggyú]] vagy viasz keverékét is, melyhez megömlesztett állapotában oltott meszet és 3 rész menniget adnak. Igen jó üvegragasztó 1 rész kaucsuknak 64 rész kloroformban való oldata, melyhez 16 rész masztixet adnak.
 
Kaucsuk és bőr ragasztására alkalmas 25-30 súlyrész [[szénkéneg]], melyhez 1 rész kaucsuknak és 1/2 rész kolofóniumnak összeömlesztett és kihűlt állapotban 4 rész terpentinolajjal összekevert elegyét adják.
 
Az ún. tengerészenyvet, mely fára, üvegre és fémre egyaránt jól ragad, 1 rész kaucsuk és 12 rész terpentinolaj oldatából készítik, melyhez 2 rész sellakot vagy aszfaltot adnak és megmelegítik 140 °C-ig; ha a sellakot, illetőleg aszfaltot elhagyjuk, a folyékony tengerészenyvet kapjuk.
 
=== Az enyv-, kazein- és fehérjeragasztók=fehérjeragaszok ==
Az enyvragaszt jobbára enyv, és oltott mész vagy, enyv, és kréta vagy enyv és gipsz keverékéből gyártják. Enyv helyett vehetünkhasználnak halhólyagot vagy arábiai gumit[[gumiarábikum]]ot is. Fa-, kő- és fémrészek ragasztására használják az olvadt asztalosenyv és fahamu elegyét is. Az enyvragasz szívósságát növelik terpentin- vagy lenolajfirnász hozzátételével.
 
Az enyvragaszt jobbára enyv, oltott mész vagy enyv, kréta vagy enyv és gipsz keverékéből gyártják. Enyv helyett vehetünk halhólyagot vagy arábiai gumit is. Fa-, kő- és fémrészek ragasztására használják az olvadt asztalosenyv és fahamu elegyét is. Az enyvragasz szívósságát növelik terpentin- vagy lenolajfirnász hozzátételével.
 
A kazein- és fehérjeragasztókat épp úgy készítik, mint az előbbieket, csak enyv helyett vesznek kazeint vagy fehérjét. A kazeinmészragasztót maró mész porának és frissen készített kazeinnek keveréke alkotja. [[Tej]], tojásfehérje és friss [[vér]] ennek a ragasznak nagyobb szilárdságot kölcsönöz. Ezek a ragaszok nem vízállók, idővel elvesztik szilárdságukat is (a fehérje és a kazein szétbomlása miatt), és készítésük után rögtön használandók, mert hamar keményednek.
 
===Agyagtartalmú ragasztók===
 
A kazein- és fehérjeragasztókat épp úgyugyanúgy készítik, mint az előbbieket, csak enyv helyett vesznek kazeint vagy fehérjét. A kazeinmészragasztótkazein-mész-ragasztót maró mész porának és frissen készített kazeinnek keveréke alkotja. [[Tej]], tojásfehérje és friss [[vér]] ennek a ragasznak nagyobb szilárdságot kölcsönöz. Ezek a ragaszok nem vízállók, idővel elvesztik szilárdságukat is (a fehérje és a kazein szétbomlása miatt), és készítésük után rögtön használandók, mert hamar keményednek.
Agyagtartalmú ragasztót használnak olyan tárgyakra, melyek nagy hőmérsékletnek lesznek kitéve. Ilyen a kályharagasztó, melyet képlékeny agyag és közönséges vagy sós víz keverékéből készítenek és kályharészek eltapasztására használnak. Ha az agyaghoz bázikus sók keletkezését elősegítő anyagokat keverünk, a ragasztó nagyobb szilárdságot kap. Ilyen 1 rész agyag, 1 rész homok, 1/3 rész [[pörölyreve]], kevés tehénszőr vagy [[kóc]] és [[ecet]] keveréke; vagy azonos rész fahamuhoz, agyaghoz és vasreszelékhez adunk 1/2 rész [[konyhasó]]t és ecetet. Az enyv, fehérje és vér emeli ugyan ennek a ragasztónak a kötőerejét, csakhogy ezek nem tűzállók. Tűzálló ragasztót 5 rész üvegpor, 5 rész cementliszt, 1 rész póris, vagy 8 rész agyag, 4 rész homok, 1 rész oltott ész, 1/2 rész póris és kevés víz keverékéből készíthetünk. A tűz érte vascsöveket 10 rész agyag, 15 rész téglaliszt, 4 rész pörölyreve, 1 rész konyhasó, 1/4 rész borjúszőr és viz keverékéből álló ragasztóval ragasztják össze.
 
=== Agyagtartalmú ragasztók=ragaszok ==
==Ásványi ragasztók==
Agyagtartalmú ragasztótragaszt használnak olyan tárgyakra, melyek nagy hőmérsékletnek lesznek kitéve. Ilyen a kályharagasztókályharagasz, melyet képlékeny agyag és közönséges vagy sós víz keverékéből készítenek és kályharészek eltapasztására használnak. Ha az agyaghoz bázikus sók keletkezését elősegítő anyagokat keverünk, a ragasztó nagyobb szilárdságot kap. Ilyen 1 rész agyag, 1 rész homok, 1/3 rész [[pörölyreve]], kevés tehénszőr vagy [[kóc]] és [[Ecetsav|ecet]] keveréke; vagy azonos rész fahamuhoz, agyaghoz és vasreszelékhez adunk 1/2 rész [[konyhasó]]t és ecetet. Az enyv, a fehérje és a vér emeli ugyan ennek a ragasztónak a kötőerejét, csakhogy ezek nem tűzállók. Tűzálló ragasztót 5 rész üvegpor, 5 rész cementliszt, 1 rész póris, vagy 8 rész agyag, 4 rész homok, 1 rész oltott ész, 1/2 rész póris és kevés víz keverékéből készíthetünk. A tűz érte vascsöveket 10 rész agyag, 15 rész téglaliszt, 4 rész pörölyreve, 1 rész konyhasó, 1/4 rész borjúszőr és viz keverékéből álló ragasztóvalragasszal ragasztják össze.
 
== Ásványi ragasztókragaszok ==
Az ásványi ragasztókragaszok közül különösen a vízüveget emeljük ki, melyet más anyagokkal keverve üveg és porcelán ragasztásra gyakran használtak. Súlyos hátránya, hogy a ragasztás többé nem bontható, ezért ma már erre nem használják. A 33 Be sűrüségü nátronvízüveg és kréta keveréke fehér, a kénantimoné fekete, a vasporé szürkés-fekete, a cinkporé szürke, a szénsavas vasoxidulé világoszöld, a krómoxidé sötétzöld, a kobaltkéké kék, a mennigé narancsvörös, a cinóberé élénk vörös, a karminé violás-vörös ragasztótragaszt ad. Igen jónak bizonyultak a kloridragasztók is. Ilyen a cinkoxid és klórcink 56-60° Be sűrüségü oldata, mely gyorsan köt és igen kemény. A magnéziacement égetett és őrlöttőrölt magnezitnak klórmagnéziumban való oldatából készül; gyorsan köt s különösen szilárd, ha amorf kovasavval elegyítjük. Ezt a surlópor (Naxosz-smirgli) összeragasztására is használják. A vasragasztót 100 rész vasreszelék, 1 rész szalmiák és víz vagy ecet keverékéből készítik. Ide tartoznak a kénesőragasztók is.
 
== Forrás ==
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/085/pc008582.html#1 A Pallas nagy lexikona]