„Búr felkelés” változatai közötti eltérés

| haderő1 = 12 000 fő

| haderő2 = 32 000 fő

Amikor a dél-afrikaiak csatlakoztak a németek elleni háborúhoz, [[Christiaan Beyers]] búr nemzetiségű vezérkari főnök lemondott, mivel a háborúban a németek ellen a brit propaganda súlyos szavakkal él, eközben pedig az angolok saját, a búr háborúban elkövetett atrocitásaikról mélyen hallgatnak. Beyers [[Koos de la Rey]]-jel és számos néhai búr tiszttel szervezkedni kezdett, ebbe sikerült bevonni [[Christiaan de Wet]] illetve [[Jan Kemp]] parancsnokokat is. Szeptember 15-én Beyers és de la Rey [[Potchefstroom]]ba mentek, ahol fegyverraktár és 2000 frissen kiképzett búr katona volt. A látogatás célja nem ismert, talán meg akarták nyerni maguknak az embereket, vagy pedig fellázítani őket és a fegyvereket megszerezni.<ref name="Maritz-felkelés 9. oldal">{{Opcit|n=Szabó Zsoldos Gábor|o=9}}</ref>

Útközben rendőrségi blokkáddal találták szembe magukat. Valójában a rendőrség egy helyi bandát, a Fostereket akarta letartóztatni és tüzet nyitottak a közeledőkre, amelynek következtében de la Rey meghalt. De la Rey halála miatt a szervezkedés megakadt egy időre, de amint a lázadók megtudták, hogy nem lepleződött le a felkelés terve, folytatták a munkálatokat. De la Rey halála pedig csak olaj volt a tűzre, mivel a búrok azt hitték, szándékos gyilkosság áldozata lett.<ref name="Maritz-felkelés 9. oldal"/>A fellángoló érzelmeket a hatásosan agitáló búr [[Siener van Rensburg]] is eredményesen szította rendkívül vitás prófétálásával.

Szeptember 15. így lett a felkelés kezdete. A Német Délnyugat-Afrikában állomásozó [[Manie Maritz]] alezredes megtagadta, hogy a németek ellen harcoljon. Felettesei megpróbálták felmenteni tisztségéből, mire október 9-én kiáltvánnyal élt, meghirdetve a felkelést: elutasította a britek faji egyenjogúságról szóló terveit és felszólított a búr szabadság visszaállítására egy új, egységes dél-afrikai fehér köztársaság formájában.<ref name="Maritz-felkelés 9. oldal"/>