Az ásványi ragaszok közül különösen a [[Nátrium-szilikát|vízüveg]]et emeljük ki, melyet más anyagokkal keverve üveg és porcelán ragasztásra gyakran használtak. Súlyos hátránya, hogy a ragasztás többé nem bontható, ezért ma már erre nem használják. A 33 Be sűrüségü nátronvízüveg és [[Kréta (kőzet)|kréta]] keveréke fehér, a [[Antimon-pentaszulfid|kénantimoné]] fekete, a vasporé[[vas]]poré szürkés-fekete, a cinkporé[[cink]]poré szürke, a szénsavas[[szénsav]]as [[Vas(II)-oxid|vas-oxidulé]] világoszöld, a [[Króm(III)-oxid|króm-oxidé]] sötétzöld, a [[Kobaltkék festék|kobaltkéké]] kék, a mennigé narancsvörös, a cinóberé[[cinóber]]é élénk vörös, a [[Kármin (festék)|kárminé]] violás-vörös ragaszt ad. Igen jónak bizonyultak a kloridragaszok is. Ilyen a [[cink-oxid]] és klórcink 56-60° Be sűrűségü oldata, mely gyorsan köt és igen kemény. A magnéziacement égetett és őrölt [[magnezit]]nak klórmagnéziumban való oldatából készül; gyorsan köt s különösen szilárd, ha amorf kovasavval elegyítjük. Ezt a surlópor (Naxosz-smirgli) összeragasztására is használják. A vasragaszt 100 rész vasreszelék, 1 rész [[Ammónium-klorid|szalmiák]] és víz vagy [[Ecetsav|ecet]] keverékéből készítik. Ide tartoznak a higanyragaszok is.
