„1982 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Jogsértő szöveg cseréje
Jogsértő szöveg cseréje
53. sor:
| {{Seychelle-szigetek }} ||[[Aldabra-korallzátony]] || [[kép:Seychelles outer islands 25.08.2009 10-20-09.jpg|150px]] || Az [[Indiai-óceán]]ban fekvő Aldabra-atoll négy szigete, a Picard, a Polymnia, a Malabar és a Grande Terre egy viszonylag sekély lagúna mellett helyezkedik el. [[Arabok|Arab]] kereskedők fedezték fel több száz évvel ezelőtt és a szigetcsoportnak az al-Csadra, „zöld szigetek” nevet adták. A szigetek körül korallszirtek helyezkednek el. A tömegturizmus számára elérhetetlen Aldarba-atoll az Indiai óceán legérintetlenebb területe, ahol alig hagyott nyomot az emberi [[civilizáció]]. A területet 1976-ban helyezték védelem alá. A szigetcsoport az egyetlen hely, ahol egy [[Hüllők|hüllő]] a domináns növényevő faj, ez az óriásteknős, amelynek itt élő több mint százötvenezer egyedet számláló populációja a legnagyobb a világon. Az óriásteknősök tömege elérheti a negyed tonnát, élettartamuk esetenként meghaladja a száz évet is. Jellegzetességük a viszonylag kisméretű fejük. A korallzátony a teknősök mellett változatos növény- és állatvilágnak ad otthont, ami nem jellemző a kisméretű óceáni szigetcsoportokra. ||természeti
|-
| {{Srí Lanka}} || [[Anuradhapura|Anuradhapura szent városa]] || [[kép:Isurumuniya temple 02.jpg|150px]] || Anuradhapura, a [[buddhizmus]] egyik legfontosabb szent helye mintegy 1300 éven keresztül politikai és vallási főváros volt. Alapítása a hagyomány szerint egy szent [[füge]]fához kötődik. Ez a fa annak a fának egyik ágából fejlődött ki, ami alatt [[Gautama Sziddhártha|a Buddha]] megvilágosodott. A legenda szerint az ágat i. e. 244-ben hozta Sri Lankára egy Szang-Hamita nevű buddhista szerzetesnő. A több mint 2200 éves fa, a [[Sri Maha Bodhi]] ma is él, egy szentélyből kiindulva a városközpont egy részét elborítja. A település alapítása után nem sokkal az ország fővárosa lett. A város legfontosabb műemlékei a kör alaprajzú, monolit oszlopokkal körbevett leginkább szingaléz sztúpákhoz hasonlító szent sírkamrák. Anuradhapura legfontosabb műemlékei közé tartozik az [[i. e. 3. század]]ban épült Iszurumunija-szentély, amelyet laikusok alapítottak a szent fa körül történt csodák hatására, az [[i. e. 2. század]]ban emelt 110 méter magas Ruvanveli dagoba, az [[i. e. 1. század]]ból származó Abhajagiri-kolostor, valamint a világ legmagasabb sztúpája az [[4. század|i. sz. 4. századra]] datálható Dzsetavana dagoba. A települést később többször is dél-indiai csapatok támadták meg, ennek hatására 993-ban lakossága elmenekült és teljesen elnéptelenedett. Maradványait benőtte a dzsungel, azonban napjainkban újra látogatható. ||kulturális
| {{Srí Lanka}} || [[Anuradhapura szent városa]] || [[kép:Isurumuniya temple 02.jpg|150px]] ||Az 1300 éven át politikai és vallási fővárosként virágzó [[Anuradhapura]] a [[buddhizmus]] egyik legfontosabb szentélye. Miután hosszú éveken keresztül elhagyatottan, a sűrű dzsungel lombjai közt elrejtve állt, ez a palotákkal, kolostorokkal és egyéb műemlékekkel tűzdelt pompás hely ma újra megközelíthető. A [[Kr.e. 4. század]]ban történt alapítását követően Anuradhapura hamar az akkoriban [[Ceylon|Sri Lanka]]nak nevezett ország fővárosa, egyúttal a [[buddhizmus]] szent városa lett. A település fontows műemlékeket rejt, közülük is különösen jelentősek a kör alakú alapokra helyezett monolit oszlopok gyűrűjével körbevett, leginkább a [[szingaléz sztúpákhoz]] hasonló, hatalmas [[dagabák]] (szent sírkamrák). A várost a megszálló dél-indiai csapatok több hullámban támadták, s végül a lakosság [[993]]ban elmenekült. Anuradhapura ma a külső hatásoknak ellenállva, Sri Lanka kultúrájának maradandó hírnökeként áll. ||kulturális
|-
| {{Srí Lanka}} ||[[Polonnaruva]] || [[kép:Hatadage.jpg|150px]] ||[[Anurádhápura]] [[993]]-ban történt elpusztítását követően [[Polonnaruva]] volt [[Ceylon (a mai Sri Lanka)]] második fővárosa. A megalomániás uralkodó, [[I. Parákramabáhu]] által a [[12. század]]ban létrehozott gigantikus főváros mind szokatlan méreteinek, mind pedig az épületek és természetes környezetük közötti különleges kapcsolatnak köszönhetően a történelem egyik leginkább ámulatba ejtő települése. Parákramabáhu mesés kertvárosának romjain túl [[11. század]]i brahman emlékműveket is találunk Polonnaruvában, melyeket dél-indiai megszálló uralkodók, a [[Csola-dinasztia]] tagjai építettek. Miután [[Rádzsarádzsa uralkodó]] seregei 993-ban elpusztították Anurádhápurát, a [[8. század]]ban ideiglenes királyi rezidenciaként szolgáló település, Polonnaruva lett az ország fővárosa. A hódító Csolák épületeket emeltek saját vallásuk, a [[brahmanizmus]] tiszteletére, különösen [[Siva-templom]]okat, melyek míves bronzszobrai jelenleg a [[Colombo Múzeum]]ban láthatók. A település fővárosi státusza akkor sem ért véget, amikor [[I. Vidzsajabáhu]] visszafoglalta Ceylont: [[1070]] után [[buddhista]] szentélyekkel borították el Polonnaruvát, melyek közül a [[Buddha]] egyik fogát egykor őrző [[Atadage, a Fog-ereklye templom]]a a legismertebb. Virágkorát Polonnaruva a 12. században élte, amikor két uralkodó is műemlékekkel gazdagította a várost. A városfalakon belül I. Parákramabáhu (1153-86) alakíttatott ki egy mesés kertvárost, ahol palotákkal és szentélyekkel növelte a vidék varázsát. A hatalmas kert bonyolult öntözőrendszer kiépítését tette szükségessé: e hálózatok a mai napig használatban vannak. Emellett más figyelemre méltó emlékműveket is építettek I. Parákramabáhu uralkodása idején: a Buddha egyik kolosszális mását őrző, hatalmas téglaépületet, a [[Lankatilaka-templomot]], a [[szingaléz]] művészet műremekei közé tartozó gigantikus kőszobrokat rejtő [[Gal Vihara-templom]]ot, valamint a [[Tivanka-szentély]]t, ahol a falat díszítő festmények Buddha előző életeit beszélik el. Parákramabáhu utóda, az [[1196]]-ig uralkodó [[I. Nisszamkamalla]] szintén építtetett emlékműveket, melyek elődei alkotásaihoz képest kevésbé voltak kifinomultak, ám pompéjukban semmivel sem maradtak alul. Köztük a 175 m átmérőjű ás 55 m magas hatalmas sztúpa, a Rankot Vihara az egyik leginkább lenyűgöző; alaprajza és méretei az anurádhápurai dagabákat (szent sírkamrák) idézik. Aranykorát követően a város hosszú hanyatlásba kezdett, míg végül a 13. század végén a kormányzat [Kurunégalá]ba tette át székhelyét.||kulturális