„1982 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

| {{Seychelle-szigetek }} ||[[Aldabra-korallzátony]] || [[kép:Seychelles outer islands 25.08.2009 10-20-09.jpg|150px]] || Az [[Indiai-óceán]]ban fekvő Aldabra-atoll négy szigete, a Picard, a Polymnia, a Malabar és a Grande Terre egy viszonylag sekély lagúna mellett helyezkedik el. [[Arabok|Arab]] kereskedők fedezték fel több száz évvel ezelőtt és a szigetcsoportnak az al-Csadra, „zöld szigetek” nevet adták. A szigetek körül korallszirtek helyezkednek el. A tömegturizmus számára elérhetetlen Aldarba-atoll az Indiai óceán legérintetlenebb területe, ahol alig hagyott nyomot az emberi [[civilizáció]]. A területet 1976-ban helyezték védelem alá. A szigetcsoport az egyetlen hely, ahol egy [[Hüllők|hüllő]] a domináns növényevő faj, ez az óriásteknős, amelynek itt élő több mint százötvenezer egyedet számláló populációja a legnagyobb a világon. Az óriásteknősök tömege elérheti a negyed tonnát, élettartamuk esetenként meghaladja a száz évet is. Jellegzetességük a viszonylag kisméretű fejük. A korallzátony a teknősök mellett változatos növény- és állatvilágnak ad otthont, ami nem jellemző a kisméretű óceáni szigetcsoportokra. ||természeti

|-

|-

| {{Srí Lanka}} ||[[Polonnaruva]] || [[kép:Hatadage.jpg|150px]] ||[[Anurádhápura]] [[993]]-ban történt elpusztítását követően [[Polonnaruva]] volt [[Ceylon (a mai Sri Lanka)]] második fővárosa. A megalomániás uralkodó, [[I. Parákramabáhu]] által a [[12. század]]ban létrehozott gigantikus főváros mind szokatlan méreteinek, mind pedig az épületek és természetes környezetük közötti különleges kapcsolatnak köszönhetően a történelem egyik leginkább ámulatba ejtő települése. Parákramabáhu mesés kertvárosának romjain túl [[11. század]]i brahman emlékműveket is találunk Polonnaruvában, melyeket dél-indiai megszálló uralkodók, a [[Csola-dinasztia]] tagjai építettek. Miután [[Rádzsarádzsa uralkodó]] seregei 993-ban elpusztították Anurádhápurát, a [[8. század]]ban ideiglenes királyi rezidenciaként szolgáló település, Polonnaruva lett az ország fővárosa. A hódító Csolák épületeket emeltek saját vallásuk, a [[brahmanizmus]] tiszteletére, különösen [[Siva-templom]]okat, melyek míves bronzszobrai jelenleg a [[Colombo Múzeum]]ban láthatók. A település fővárosi státusza akkor sem ért véget, amikor [[I. Vidzsajabáhu]] visszafoglalta Ceylont: [[1070]] után [[buddhista]] szentélyekkel borították el Polonnaruvát, melyek közül a [[Buddha]] egyik fogát egykor őrző [[Atadage, a Fog-ereklye templom]]a a legismertebb. Virágkorát Polonnaruva a 12. században élte, amikor két uralkodó is műemlékekkel gazdagította a várost. A városfalakon belül I. Parákramabáhu (1153-86) alakíttatott ki egy mesés kertvárost, ahol palotákkal és szentélyekkel növelte a vidék varázsát. A hatalmas kert bonyolult öntözőrendszer kiépítését tette szükségessé: e hálózatok a mai napig használatban vannak. Emellett más figyelemre méltó emlékműveket is építettek I. Parákramabáhu uralkodása idején: a Buddha egyik kolosszális mását őrző, hatalmas téglaépületet, a [[Lankatilaka-templomot]], a [[szingaléz]] művészet műremekei közé tartozó gigantikus kőszobrokat rejtő [[Gal Vihara-templom]]ot, valamint a [[Tivanka-szentély]]t, ahol a falat díszítő festmények Buddha előző életeit beszélik el. Parákramabáhu utóda, az [[1196]]-ig uralkodó [[I. Nisszamkamalla]] szintén építtetett emlékműveket, melyek elődei alkotásaihoz képest kevésbé voltak kifinomultak, ám pompéjukban semmivel sem maradtak alul. Köztük a 175 m átmérőjű ás 55 m magas hatalmas sztúpa, a Rankot Vihara az egyik leginkább lenyűgöző; alaprajza és méretei az anurádhápurai dagabákat (szent sírkamrák) idézik. Aranykorát követően a város hosszú hanyatlásba kezdett, míg végül a 13. század végén a kormányzat [Kurunégalá]ba tette át székhelyét.||kulturális