„Ellenőrző összeg” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
A zavarforrás által okozott kár annál nagyobb lehet, minél sűrűbb az adatsor jeltartalma. Ha a zavarforrás torzító hatása 0,01 másodpercig tart, akkor egy olyan jelsorozatban, amelyben másodpercenként 100 adat halad, 1-2 számot fog eltorzítani. Ha az adatsor másodpercenként 5000 adatot tartalmaz, tehát nagyobb a jel adatsűrűsége, az átviteli csatorna [[sávszélesség]]e, akkor ebben ugyanaz a zavar már 50-51 számjegyet képes egyszerre eltorzítani. A híradástechnika egyik fontos része egy átviteli csatorna várható átlagos zajterhelésének az előzetes megállapítása. Ha az adatátvitel tervezői nagy zajra számítanak, akkor ezért lassabb átviteli sebességgel is védekeznek a hibák ellen.
A hibák észlelésének legegyszerűbb módja az <u>ellenőrző összeg</u> használata. Bármilyen elvi módszert alkalmazunk is, annak a lényege megegyezik. Az adatküldő eszköz az átküldött adatsort egyezményes méretű szakaszokra, csomagokra osztja fel, és minden csomagból valami számítási algoritmus révén előállít egy kiegészítő számsorozatot, amelyet a csomag után téve szintén továbbít. Ez a kiegészítő számsorozat az ellenőrző összeg. A vevőkészülék fogadja a jelsorozatot, és ő is az egyezményes módon csomagokra bontja azt. Minden ilyen csomagból ő is előállítja ugyanazon elv alapján az ellenőrző összeget, majd összehasonlítja a csomag után küldött ellenőrző összeggel. Ha a kettő megegyezik, akkor adott bizonyossággal kijelenthető, hogy az átvitt adatcsomagban nincs hiba, nincs torzulás. Ha viszont a két ellenőrző összeg nem azonos, akkor tudható, hogy a jelcsomagban valamilyen torzulás történt, hibát tartalmaz. Hogy ekkor mi a teendő, azt már a rendszer megtervezői határozzák meg, például az interneten ([[Transmission Control Protocol|TCP-protokoll]]) továbbított adatcsomagok esetében a vevőkészülék egy jelzést küld vissza, az adatcsomag megismétlését kérve.
Az elvi módszer különféle megvalósításai az ellenőrző összeg előállításának, ''generálásának'' matematikai [[algoritmus]]ában különböznek, ez határozza meg azt, hogy a módszer egy csomagban hány hibát képes egyszerre felfedezni, hogy mekkora adatcsomagot lehet biztonságosan egyetlen ellenőrző összeggel megtoldva átküldeni, vagy hogy a hibának nem csak a ténye, hanem még a helye is kimutatható lesz-e. A téma szakértői számos nagy gondossággal megtervezett, különféle hatékonyságú módszert dolgoztak már ki erre a célra.
| |||