„Szamo” változatai közötti eltérés

{{forrás|A birodalmat említő egyetlen korabeli forrás a [[frankok|frank]] [[Fredegar Krónika]]. A krónika a [[7. század]] közepén készülhetett el, vagy egy, vagy három szerzője volt. A mű második felében a frank történelmet [[584]] és [[642]]/[[643]] között taglalja, és a frankok történetének egyik leghitelesebb forrása. A Szamo Birodalomról más korabeli forrás nem szól, azonban később említést találunk a [[9. század]]i ''Gesta Dagoberti I. regnis Francorumban,'' illetve a [[Salzburg]]ból [[871]] körülről származó ''Conversio Bagoariorum et CarantanorumbanCarantanorum''ban (Beszélgetés aA bajorok és karintiaiakkarantánok közöttmegtérítése). Ez utóbbi szerint ''Szamo'' egy karintiai kereskedő volt.}} A gyakorlatilag tetszés szerint értelmezhető régészeti kutatásokkal ellentétben a Conversio Bagoariorum et Carantanorum egyértelmű utalást tesz arra, hogy hol volt Szamo "fejedelemsége". E szerint "...a frankok dicső királyának Dagobertnek idejében valami Szamónak nevezett szláv '''Karintiában''' maradt és annak a népnek vezére lett". <ref>CONVERSIO. Cap.4 – MMFH. III. 299.</ref> A forrás hitelének mérlegeléséhez tudnunk kell, hogy a salzburgi püspökség alapítására 35-40 évvel Szamo halála után került sor. Mivel a salzburgi szék 748-784 közt már missziókat is küldött Karintiába, olyan emberektől hallhattak Szamóról, akiknek apjuk, nagyapjuk Szamo fejedelemségében élt. A salzburgi érseki kancelláriában készült Conversio szerzője tehát hiteles karintiai hagyományra és az érsekség saját ismereteire támaszkodhatott.

Mivel a mai Belgium területéről származó Szent Amandusnak "át kellett kelni" a Dunán, hogy "körbejárhassa ama vidéket" a Szamo szlávjait szükségszerűen a Dunától délre eső területen kell keresnünk.