„Apollo-program” változatai közötti eltérés

== Sikeres kudarc ==

{{bővebben|Apollo–13}}

 

A hat sikeres holdraszállás mellett még egy további repülés volt, amely elérte a Holdat, ám egy majdnem végzetes hiba miatt a leszállás meghiúsult és a repülés minden idők egyik legbravúrosabb mentőakciója lett. Az '''Apollo–13''' a '''Fra Mauro''' romkráterhez, a holdi felföldekhez indult, hogy a két előző holdtengeri leszállás után másfajta kőzetmintákhoz is hozzájuthassanak a tudósok. A legénység jelölésénél példátlan bonyodalmak támadtak. Az eredeti tartalék legénység különböző okok miatt nem tűnt alkalmasnak, hogy előlépjen hivatalos legénységgé, ezért új személyzetet keresett Slayton. Ezzel egyidőben gyógyult ki betegségéből Amerika első számú űrhajósa, a befolyásos [[Alan Shepard]] és repülési státuszát visszanyerve rögtön egy holdutazást követelt magának. Slayton hajlott is rá, hogy odaadja az utat a veterán űrhajósnak, de a döntését a NASA felső vezetése megvétózta mondván, hogy a tapasztalatlannak számító Shepard és két társa számára kevés a hátralevő felkészülési idő. Kompromisszumként az Apollo–11 tartalékait, az Apollo–14 várományosait hozták előre, [[James Lovell|Jim Lovellt]] parancsnokként, [[Thomas Mattingly|Ken Mattinglyt]] parancsnoki modul pilótaként és [[Fred Haise]]t holdkomp pilótaként. De még ez sem volt a végleges állapot, mivel a felkészülés végén a tartalékszemélyzet egy tagja kanyarót kapott és ez ellen a holdkomp pilóta nem volt immunis, így a fertőzés kockázatát kivédendő inkább lecserélték [[Jack Swigert]]re.