„Skorpiók” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Visszavontam az utolsó változtatást (Abris04), visszaállítva Pagony szerkesztésére: téves információt adott meg, forrás nélkül |
jav., szerk., dupla leirt, bőv. |
||
15. sor:
| wikicommonscat = Scorpiones
}}
[[Fájl:Scorpion anatomy.png|thumb|left|222px|Modern skorpió testrészei]]
A '''skorpiók''' ''(Scorpiones)'' az [[ízeltlábúak]] ''(Arthropoda)'' törzsének, azon belül a [[pókszabásúak]] ''(Arachnida))'' osztályának egy rendje. Majdnem 1500 fajuk ismert.▼
▲A '''skorpiók''' ''(Scorpiones)'' az [[ízeltlábúak]] ''(Arthropoda)''
== Származásuk, elterjedésük ==
Őseik már a [[paleozoikum]]ban kifejlődtek a tengerekben. Alakjuk hasonlított a [[tengeri skorpiók]]éhoz, de utótestük nem lapos evezővel végződött, hanem tövisben. testhosszuk megközelíthette az 1 m-t. Az oxigént a vízből az utótest hasoldalán kialakult felszívó hártyák vonták ki; ezeket kitines lemezek vették körül. A lemezeknek csak elülső, harántos része ízesült az utótesthez, így a lemezekkel előre-hátra csapkodva hajthatták a friss vizet a hártyák fölött kialakult kamrákba. Ragadozók voltak, a zsákmányt nagy összetett szemükkel vették észre.
Mintegy 320 millió éve jelentek meg azok a fajok, amelyek szájszerve egy kis teret zár közre a szájnyílás előtt — ilyen fajok ma is élnek. Az ilyen szájszervű fajok a széttépett zsákmány darabjait ebben kis kamrában helyezik el, majd emésztő folyadékot fecskendeznek az üregbe, és az így elfolyósított táplálékot szívják fel. Mivel efféle külső emésztés vízben nem lehetséges, tudhatjuk, hogy az első skorpióknak már ez előtt ki kellett lépniük a szárazföldre.
A szárazföldi skorpiók jelentősen különböznek tengeri őseiktől. 300 millió éve a legnagyobb fajuk még mintegy 30 cm hosszú volt; azóta méretük tovább csökkent. Szemük kisebb és egyszerűbb let; már csak körülbelül negyven lencséből állt össze. Külső vázuk mikroszkópos vizsgálata kimutatta, hogy testükből számos érzékszőr állt ki — ezek a jelek együttesen arra utalnak, hogy éjszakai életmódra tértek át.
A fajok többsége trópusi; gyakoriságuk a sarkkörökhöz közelítve csökken. A legnagyobb faj, a császárskorpió [[Nyugat-Afrika]] párás esőerdeiben ([[nyugat-afrikai faunatartomány]]) él. Kinyújtott teste akár 21 cm hosszú is lehet — egyes sivatagi fajok azonban csak pár milliméteresek.
== Megjelenésük, felépítésük ==
Légzőszervük jelentősen különbözik tengeri őseikétől. Az utótest alatti légzőhártyák száma négyre csökkent, és az őket körülvevő kitinlemezek már körben rögzülnek az állat testéhez, azaz nem mozgathatók. Nemcsak a homlokukon található összetett szemekkel látnak: látásukat a hátpajzs két szélén hat pár, a hátsó szegély közelében még egy pár egyszerű szem teszi körkörössé. Ezek részletes képalkotásra nem alkalmasak, de észlelik a fényerő egészen csekély változásait, és ezzel a mozgásokat. Szemeikkel nem csak a fény számunkra látható hullámhosszait érzékelik, hanem az ibolyántúli sugárzást is. Mivel az érzékeny szemeket a közvetlen napfény zavarhatja, vagy akár károsíthatja is, szemeik valamennyi szemcséjében olyan festékanyagot termelnek, amely erős fénybe felúszik a szem felszínére, és védi, árnyékolja a látószervet.
Első pár lábuk ollóvá alakult, mögötte nyolc járóláb következik. Megnyúlt potrohuk végén a méregtövisben erős mérget tárolnak. A pókokhoz hasonlóan egy pár csáprágójuk van, ez azonban második, az áldozat feldarabolására szolgáló ollópárrá alakult át.
Ultraibolya fényben fluoreszkálnak; ennek okát még nem tudjuk. Ezt a ragyogást a többi skorpió még az éjszaka szokásos gyenge világításban is érzékeli.
== Életmódjuk ==▼
▲== Életmódjuk, élőhelyük ==
Rovarokkal táplálkoznak; zsákmányukat karmos tapogatólábaikkal kapják el. A vékonyabb tapogatólábú skorpiók ezután ollóikkal ragadják meg zsákmányukat, amit megszúrják tüskéikkel. A vastag tapogatólábú skorpiók ollóikkal lefogják a zsákmányt, és csak akkor szúrnak, ha a zsákmány túlzottan ficánkol. A pókokhoz hasonlóan 1 pár csáprágójuk van, ez azonban második, az áldozat feldarabolására szolgáló ollópárrá alakult át.▼
Utótestük megnyúlt tövisben végződő részét a fejük fölé görbítve járnak.
▲
A veszélyt észlelő skorpió annak forrása felé fordul és fenyegetően rázza méregtövisét. Egyesek — így például egy dél-indiai, zöldesfekete faj — még sziszegnek is: ehhez az ollójuk tövén nőtt kis, tüskés foltot a járólábuk belső oldalán lévő kerek dudorokhoz dörzsölik.
Bár nagy többségük a meleg vidékeken él, az időjárás szélsőségeit rendkívül jó viselik: akár két napig is életben maradnak a víz alatt, és hetekig bírják a fagyasztást. Külső vázuk annyira hatékonyan gátolja a folyadékvesztést, hogy a legforróbb sivatagokban is megélnek. Olyan keveset esznek, hogy egyes fajok akár egy kerek évig is elvannak táplálék nélkül.
Élettartamuk elérheti a 30 évet.
= Érdekesség =
Rendkívül ellenállóképesek; jelentős radioaktív sugárzást is kibírnak.
=== Veszélyük ===
A legveszélyesebb skorpiók a [[Szahara|Szaharában]], [[Arizona|Arizonában]] és [[Mexikó]]ban élnek. Az 1500 faj közül csak néhány
== Rendszertani felosztásuk ==
76 ⟶ 93 sor:
* [[Fővárosi Állat- és Növénykert fajlistája]]
== Források ==
* [[David Attenborough]]: A gerinctelenek élete. Kossuth Kiadó, 2006. ISBN 963 09 4883 4 p. 18–20.
{{csonk-bio}}
| |||