„Henoteizmus” változatai közötti eltérés

[[Mezopotámia|Mezopotámiában]] hasonló kiindulásból állami henoteizmus lett, a [[sumer]] városállamok felett hegemóniát gyakorló állam hitvilága szabta meg az állami kultuszok főistenét és a panteon pontos struktúráját, miközben a [[mezopotámiai mitológia]] egyébként meglehetősen egységes maradt. Amikor [[Uruk]] átvette az irányítást a legfontosabb sumer államok felett, akkor [[Istár]] és [[An]] váltak a főistenekké, közben Istár összeolvadt a [[kis (település)|kisi]] Inannával. Később [[Ur]] idején [[Nanna]] és [[Ningal]] váltak állami istenekké. Az [[Akkád Birodalom]] Nanna akkád változatát, [[Szín]]t tisztelte. Eközben északnyugaton az [[asszírok]] már [[Assur (isten)|Assur]] kultuszait gyakorolták, aki a helyi főisten volt és később az [[Asszíria|Asszír Birodalom]] idején a teljes térség főistenévé vált. Assur egyébként is az egyik legfontosabb mezopotámiai isten, Enlil helyi változata. Mindezek a változások azonban a legkisebb mértékben sem akadályozták meg, hogy egyes templomok papsága a saját istenét helyileg fontosabbnak tartsa az állami istennél. Az állami henoteizmus egyik utolsó megnyilvánulása a [[Római Birodalom]] kereszténység előtti utolsó szakasza, ahol [[Lucius Septimius Severus római császár|Septimius Severus]]tól kezdődően szinte minden császár megpróbálkozott valamilyen egységes állami kultusz létrehozásával. Legtöbbjük azonban sikertelen kísérlet volt, mert a római vallási toleranciával alapvetően ellenkezett a bevezetni kívánt államvallás. Államvallást Rómában csak hosszas vajúdás során az [[I. Constantinus római császár|I. Constantinustól]] [[I. Theodosius római császár|I. Theodosiusig]] terjedő időszakban a kereszténységnek sikerült a birodalomra erőltetni.

 

{{csonk-vallás}}