„Parafília” változatai közötti eltérés

 

== Története ==

{{csonk-szakasz}}

A szokványostól eltérő szexuális viselkedés nehezen definiálható, mindig az adott kor szokásaitól függ. Már a [[Biblia|Bibliában]] is tiltottak számos szexuális viselkedést, melyet akkoriban deviánsnak tartottak, így a [[homoszexualitás]]t, a [[nekrofília|nekrofíliát]], a [[erőszakos közösülés|nemi erőszak]]ot vagy az állatokkal történő közösülést.<ref name="pmid19239958">{{cite journal |author=Aggrawal A. |title=References to the paraphilias and sexual crimes in the Bible. |journal=J Forensic Leg Med. |volume=16 |issue=3 |pages=109-14 |language=angol |year=2009 |month=April |pmid=19239958 |doi=10.1016/j.jflm.2008.07.006}}</ref> Az 1850-es évekig a deviáns szexuális magatartást elsősorban erkölcsi és vallási alapon definiálták, a pszichiátria mint új tudományterület megjelenésével új megközelítéséből kezdték rendszerezni a szexuális devianciákat. A szexuális devianciák betegségként való leírása ugyanakkor nem számított teljesen új keletűnek, már korábban is felmerült egyes szexuális viselkedésformák egészségrontó hatása, különösen az [[önkielégítés]] esetében. Az egyik első meghatározó munka a témában az osztrák [[Richard von Krafft-Ebing]] nevéhez köthető, akinek 1886-ban megjelent ''Psychopathia Sexualis'' című könyve igyekezett tudományos alapokra helyezni a deviáns viselkedéssel kapcsolatos ismereteket.<ref name="pmid23480073">{{cite journal |author=De Block A, Adriaens PR. |title=Pathologizing sexual deviance: a history. |journal=J Sex Res. |volume=50 |issue=3-4 |pages=276-98 |language=angol |year=2013 |month= |pmid=23480073 |doi=10.1080/00224499.2012.738259}}</ref> Krafft-Ebing a szexuális devianciákat a szexuális ösztön funkcionális eltéréseinek tartotta, melyek [[kamaszkor|pubertás]] körül jelennek meg és 40 éves kor után fokozatosan enyhülnek, és melyekre a hajlam öröklődik, de külső tényezők, melyek közé ő a maszturbálást sorolta, elősegítik a kialakulásukat. Egyben leírta, hogy bizonyos devianciák (pl. a szadizmus és a kéjgyilkosság) inkább a férfi nemre jellemzőek, míg a mazochista férfiak sokszor feminin jellegeket mutatnak. A legnagyobb változást azonban az jelentette, hogy nem erkölcsi vagy vallási alapon próbálta jellemezni ezeket az állapotokat, hanem pszichológiai értelemben, mivel a devianciákat a személyiség részének tartotta, és mint olyan, valamiféle személyiségzavar tüneteként értékelte őket. Egyben elkülönítette a perverziót (vagyis valamely deviánsnak tartott szexuális vonzalmat) a perverz cselekedetektől, melyeknek a perverzitás nevet adta. A diagnózis szempontjából sokkal lényegesebbnek tartotta az egyén belső érzéseit, perverzióit, mint a konkrét szexuális cselekedeteit, hiszen úgy is lehet valaki például szadista, hogy fantáziáit végül sosem valósítja meg vagy éli ki. Krafft-Ebing alapvetően négyféle szexuális ösztönzavart különített el: a szexuális vágy kóros csökkenését (anesztézia), vagy épp fokozódását (hiperesztézia), a nem megfelelő biológiai korban jelentkező szexuális vágyat (paradoxia), és a szexuális devianciákat (paresztézia), melyeket később parafíliáknak neveztek el.<ref name="pmid23480073"/> Minden olyan szexuális viselkedést, mely a hagyományos [[közösülés|hüvelyi közösüléstől]] eltért és nem a természetes fajfenntartást szolgálta, természetellenesnek és perverznek tartott. Maga Krafft-Ebing is elismerte, hogy egyes esetekben a kóros és a normális szexualitás között meglehetősen nehéz határvonalat húzni, például a szadizmust a normál férfi, a mazochizmust pedig az egészséges női szexuális viselkedés egyszerű felerősödésének tekintette.