„Nicolas Sarkozy” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a hiv. jav. |
||
203. sor:
Nicolas Sarkozy 2007. évi elnökjelöltségét majd választási kampányát hosszú felkészülés előzte meg. Figyelembe véve Sarkozy politikusi múltját, nem túlzás azt állítani, hogy szinte kamasz korától készül az elnöki szerepre. Elnöki ambíciói a [[Jacques Chirac]] elnök [[1995]]. évi megválasztását követő 2-3 év során váltak egyértelművé – azzal együtt, hogy mind Sarkozy, mind támogatói nagy része számára is szinte nyilvánvaló volt, hogy a 2002. évi elnökválasztáson még nem fog indulni.
Az [[RPR]] – illetve jogutódja, a középjobb gyűjtőpártként 2002 tavaszán megalakult [[UMP]] – 2002-ben [[Jacques Chirac|Chirac]] elnököt jelölte újra, aki a második fordulóban a szélsőjobboldali [[Jean-Marie Le Pen]]nel szemben több mint 80%-nyi szavazatot kapott. Az újraválasztás körülményei Chirac politikai hatalmának gyengülését eredményezték. Chirac azért kaphatott ennyi szavazatot, mert az első választási fordulónak példátlan megosztottsággal nekifutó baloldal jelöltjei közül mindegyikre kevesebben szavaztak, mint a [[Nemzeti Front (Franciaország)|Nemzeti Front]]ot ''(Front National)'' képviselő [[Jean-Marie Le Pen|Le Penre]], aki még az [[1997]] és [[2002]] között a miniszterelnöki posztot betöltő [[Lionel Jospin]]t is megelőzte. Mivel a második fordulóba az első fordulóban élen végzett két jelölt jut tovább, a baloldali szavazók jó része kénytelen-kelletlen Chiracra adta voksát.
Az elnökválasztásból, majd az azt követő, az [[UMP]] által megnyert nemzetgyűlési választásokból érdekes módon az új kormányfő, [[Jean-Pierre Raffarin]] első kabinetjében a belügyminiszteri posztot betöltő Nicolas Sarkozy profitált a legtöbbet. Világossá vált, hogy miközben a [[baloldal]] túlzottan megosztott, a [[szélsőjobboldal]] stabilan kb. 4-5 millió választóra számíthat. Sarkozy – akit mérvadó elemzők nem ok nélkül a legügyesebb médiapolitikusnak tartanak<ref name="autogenerated1">[http://www.monde-diplomatique.fr/2006/09/BENILDE/13928?var_recherche=Sarkozy M. Sarkozy déjà couronné par les oligarques des médias ?, par Marie Bénilde (Le Monde diplomatique)<!-- Robot generálta cím -->]</ref> –, jó érzékkel imserte fel és használja ki a francia politika mezőnek ezt a sajátos megosztottságát. Szemben a [[jobbközép]] pártoknak a szélsőjobboldalt elszigetelni igyekvő gyakorlatával és retorikájával, Sarkozy kísérletet tett a [[Nemzeti Front]] választóinak a megnyerésére. Miközben a választott testületekben (önkormányzatok, regionális tanácsok, stb.) az [[UMP]] továbbra sem működött együtt a szélsőjobboldallal, Sarkozy nyilatkozataiban megjelentek a korábban szinte kizárólag a Le Pen vezette párt által képviselt szólamok. Ezek között kiemelt helyet foglal el a [[bevándorlás]]i politika, a [[köztörvényes bűnöző]]kkel szembeni határozottabb rendőri fellépés, a [[nemzeti identitás]] sajátos, a francia [[Franciaországi Republikánus Párt|republikánus]] hagyományokhoz képest újszerű (kritikusai szerint „kirekesztő”<ref>[http://www.communautarisme.net/xml/syndication.rss Observatoire du communautarisme | Informations sur la laïcité, les discriminations et le racisme<!-- Robot generálta cím -->]</ref>) értelmezése.
| |||