Főmenü megnyitása

Módosítások

Omár halála után megint Abd al-Malik fiai, [[III. Jazíd]] ([[720]]–[[724]]) és [[Hisám kalifa|Hisám]] ([[724]]–[[743]]) kerültek a trónra. Hisám minden stabilizáló intézkedése és vallás felé való nyitása ellenére uralkodása alatt már érezhetőek voltak a válság jelei: az Abbászidák megkezdték agitációjukat, hosszú idő óta komolyabb síita és háridzsita zavargások kezdődtek, és a birodalom terjeszkedése is végleg leállt ([[732]] – [[poitiers-i csata (732)|poitiers-i csata]]).
 
Az igazi baj Hisám halála után kezdődött. [[744]]-ben polgárháború robbant ki a családon belül, mely a kalifák gyors váltását eredményezte, valamint felborította az addig gondosan felügyelt pénzügyeket, és lehetővé tette a mind nyíltabb dinasztiaellenes agitációt, illetve a távoli tartományok önállósodását. II. Marván, I. Marván egy harmadik gyermekétől származó unokája hiába bizonyult fáradhatatlan harcosnak: a 747-ben kezdődött Abú al-Abbász [[abbászida forradalom]] 749/750-ben elsöpörte az Omajjádok kalifátusát.<ref name="história"/>
 
Asz-Szaffáh, az új kalifa nem bízta a véletlenre hatalmának biztosítását: ahány Omajjádot csak elért, egy békülési találkozó keretében lemészároltatott. A család ettől kezdve nem játszott szerepet a kalifátus életében, bár Hisám unokája, [[Abd ar-Rahmán]] független emírséget (a 10. századtól kalifátus) alapított az [[Ibériai-félsziget]]en.
136 026

szerkesztés