„Barthélemy Catherine Joubert” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Szám és névelő egyeztetése AWB |
|||
25. sor:
Ügyvéd fiaként született, az iskolából 1784-ben megszökött, és beállt a tüzérséghez. Apja visszahozta, és rávette, hogy jogot tanuljon. Tanulmányait [[Lyon]]ban és [[Dijon]]ban végezte. 1791-ben a [[első koalíciós háború|forradalmi háborúk]] alatt belépett csatlakozott a forradalmi hadsereg Ain-i ezredéhez, ahol társai őrmesterré választották. 1792 januárjában lett alhadnagy, majd novemberben hadnagy, miután az időközben első hadi tapasztalatait az itáliai hadjáratban megszerezte. 1793-ban kitüntette magát Col de Tende erődjének védelmében Északnyugat-Itáliában, ahol mindössze csak harminc emberével vette fel a harcot az ellenség egész zászlóalja ellen. Megsebesült és fogságba esett, az osztrák fővezér, De Vins feltételesen szabadon engedte. 1794-ben ismét aktív szerepet vállalt, és 1795-ben léptették elő [[dandártábornok]]ká.
Az 1796-os hadjáratban Joubert lett a [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]] jobb keze. Egy dandárt vezetett [[Charles Pierre François Augereau|Pierre Augereau]] parancsnoksága alatt a [[Millesimói csata|Millesimói csatában]] és [[André Masséna]] vezetésével a [[Lodi csata|Lodi csatában]]. Részt vett [[Castiglionei csata|Castiglione-i csatában]] augusztusban. Hamarosan felkeltette Bonaparte figyelmét, aki dandártábornokká léptette elő 1796 decemberében és sorozatosan fontos feladatokkal látta el. Így ő vezette a tartalék erőt a [[Adige (folyó)|Adige]] folyó völgyében a [[Rivoli csata|Rivoli csatában]].
1798-1799-ben különböző parancsnoki posztot töltött be a [[németalföld]]i, a [[rajna]]i és a olasz hadszíntéren, az utóbbinak 1799 januárjában ő volt a főparancsnoka. A polgári hatóságokkal vitába keveredett, ezért lemondott posztjáról és visszatért Franciaországba. Ott megnősült, feleségül vette (1799 júniusában) Félicité Françoise de Montholon-Sémonville-t. Szinte azonnal visszahívták Észak-Itáliába a sorozatos és súlyos francia vereségek miatt. Ő vette át a parancsnokságot [[Jean Victor Moreau|Jean Moreau]]-tól 1799 július közepén.
| |||