„Víz alatti régészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: Hullámos ő – kalapos ű |
||
20. sor:
A víz alatt, lelőhely értékű objektumok építmények vagy hajórakományok maradványai, amelyek kutatása további eredményeket ígér. Az ilyenekről először 1994-ben készített egy lelőhely-katasztert a Régészeti Társulat Búvárrégész
Szakosztálya Régészhallgatói Búvárcsoportjának két tagja, Szabó Gábor és Tóth János Attila.
Szabályos víz alatti régészeti feltárás, könnyűbúvárok segítségével, Magyarországon először 1986-1996 között folyt a [[szekszárd]]i [[Wosinsky Mór Múzeum]] szervezésében [[Bölcske|Bölcskénél]] a Duna medrében. A folyam jobb oldali főágának partjára a [[4. század]]ban épített római kikötőerődöt tárták fel a dunaújvárosi Dunaferr Búvárklub és Bölcske község segítségével. Ennek egyik érdekessége volt, hogy az ottani építmények Nagytétényből ([[Campona]]), és Óbuda ([[Aquincum]]) térségéből származó, másodlagosan felhasznált oltárköveket, síremlékeket is tartalmaztak. Az itt előkerült mintegy negyven darab feliratos kőemléket a bölcskei Soproni Sándor Kőtárban, valamint a szekszárdi múzeum előtt téren helyezték el. Emellett szánál több pénzérmét, ötvennél több bélyeges téglát is találtak. Az óbudai eredetû kövek szinte kivétel nélkül Iuppiter Optimus Maximus Teutanus tiszteletére, a helybeli duumvirek által a Kr. u. 3. század elsõ felében készíttetett oltárok, melyek mind a civitas Eraviscorum kutatásának új, egyben nagy érdeklõdést kiváltó forrásai.
== Jegyzetek ==
| |||