„Cannes-i fesztivál” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Kósa Ferenc & Jancsó Miklós 1975 cropped.jpg|jobb|bélyegkép|200px|<center>[[Kósa Ferenc (rendező)|Kósa Ferenc]] és [[Jancsó Miklós (filmrendező)|Jancsó Miklós]] [[1975]]-ben]]

Az [[1939-es cannes-i filmfesztivál|1939-ben tervezett fesztiválra]] a [[Franciaország|francia]] külügyminisztérium [[Magyarország]] részére is küldött meghívót, azonban a hivatalos válasz szerint kevés versenyeztetésre alkalmas filmet gyártottunk,<ref>Az eredeti kiírás szerint több filmmel kellett volna nevezni.</ref> és – hivatalos szakmai szervezet híján – az elkészült filmek sem indulhattak nemzetközi versenyeken.<ref name="reszvet"/> Az első magyar alkotást végül [[1947-es cannes-i filmfesztivál|1947]]-ben mutatták be [[Cannes]]-ban: [[Keleti Márton]] [[Bródy Sándor (író)|Bródy Sándor]] színművéből készített<ref>{{Hiv-web |url=http://mek.oszk.hu/00600/00629/00629.htm |cím=A tanítónő |szerző=Bródy Sándor |munka= |kiadó=[[Magyar Elektronikus Könyvtár|MEK]] [[OSZK]] |formátum= |dátum= |év= |hónap= |nap= |elérés=20080803}}</ref> filmjét, ''A tanítónőt''. Az [[1950-es évek]]ben Keleti további három alkotással képviselhette hazánkat, de már nevezték [[Makk Károly]] ''(Liliomfi)'' és [[Fábri Zoltán]] ''(Körhinta, Édes Anna, Dúvad)'' filmjeit is. A nagyjátékfilmeket illetően az első hivatalos magyar elismerést [[Páger Antal]] kapta [[1964-es cannes-i filmfesztivál|1964]]-ben, a ''Pacsirta'' című filmdrámában nyújtott alakításáét. Rá egy évre [[Banovich Tamás]] kapott [[Technikai-művészi Vulcain-díj|technikai nagydíjat]] táncfilmjéért, ''Az életbe táncoltatott leányért'',<ref>Jellemző a korra, hogy a művésznek idő előtt haza kellett indulnia a fesztiválvárosból; az elismerésről csak újságból értesült, s mint később kiderült, a díjat az őt hazaküldő Dósai István Hungarofilm-igazgatóhelyettes vette át. Lásd: {{cite interview |last=Banovich |first=Tamás |subjectlink= |interviewer=Barabás Klára |url=http://www.filmkultura.hu/2006/articles/profiles/banovich.hu.html |title=Szép magyar komédia |callsign=Filmkultúra |city= |date=2006-03-27 |program= |accessdate=2008-08-03}}</ref> [[filmrendező]]ként pedig [[1967-es cannes-i filmfesztivál|1967]]-ben [[Kósa Ferenc (rendező)|Kósa Ferenc]] kapott elismerést ''Tízezer nap'' című alkotásáért. Az [[1960-as évek]] második felétől szinte majdnem minden évben jelen volt Cannes-ban [[Jancsó Miklós (filmrendező)|Jancsó Miklós]]: a ''[[Szegénylegények]]'' 1966-os sikeres bemutatkozása után sorra vetítették fontosabb műveit – ''[[Csillagosok, katonák]], [[Fényes szelek]], [[Még kér a nép]], Szerelmem Elektra, [[Magánbűnök, közerkölcsök]], Magyar Rapszódia'' és ''Allegro Barbaro'' <ref>Az [[1979-es cannes-i filmfesztivál|1979-es fesztiválon]] ''Magyar Rapszódia – Allegro Barbaro'' címen együtt szerepelt a tervezett ''Vitam et sanguinem'' trilógia első két darabja.</ref> stb., azonban rendezői munkáját díjjal csak [[1972-es cannes-i filmfesztivál|1972]]-ben ismerték el ''(Még kér a nép)''.