Wikipédia

„Teatro dell’Opera di Roma” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KasparBot (vitalap | szerkesztései)
13 719 szerkesztés
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information
Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
 
== Története ==
Az operaház nevét építtetője, Domenico Costanzi után kapta. Az épületet [[Achille Sfondrini]] (1836-1900) [[milánó]]i építész tervei alapján építették fel mindössze tizennyolc hónap alatt az ókori [[Elagabalus|Heliogabalus]]-ház helyén. A bemutató előadásra ([[Gioacchino Rossini|Rossini]]: ''[[Semiramis (opera)|Semiramis]]'') [[1880]]. [[november 27.|november 27-én]] került sor. Sfondrini, aki korábban már számos operaház építésénél és felújításánál közreműködött, különös figyelmet szentelt az [[akusztika|akusztikának]], ami a [[lópatkó]] alakú nézőtérben is nyilvánvaló. Eredetileg a színháznak 2212 férőhelye volt, három szinten elrendezett páholyokkal, valamint kétszintes erkéllyel. A nézőtér kupolafreskójának elkészítésével [[Annibale Brugnoli]]t bízták meg.
 
Az operaházat maga Costanzi vezette, s noha számos pénzügyi akadállyal kellett megküzdenie, mégis számos világpremiernek adott otthont, többek között [[Pietro Mascagni]] ''[[Parasztbecsület (opera)|Parasztbecsületének]]'' [[1890]]. [[május 17.|május 17-én]]. Egy rövid ideig fia, Enrico vezette az operaházat. Nevéhez fűződik [[Giacomo Puccini]] ''[[Tosca]]'' című operájának bemutatója [[1900]]. [[január 14.|január 14-én]].
21. sor:
[[1907]]-ben az [[Walter Mocchi]] [[impresszárió]] vásárolta meg a ''Società Teatrale Internazionale e Nazionale'' (STIN) nevében. [[1912]]-ben Mocchi felesége, [[Emma Carelli]] vette át a ház vezetését. Tizennégy évig tartó igazgatósága alatt számos olyan művet is bemutattak, amelyeket korábban [[Róma|Rómában]] vagy [[Olaszország]]ban nem vittek színre: ''[[A Nyugat lánya]]'', ''[[Turandot]]'', ''[[Parsifal (opera)|Parsifal]]'', illetve [[Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij|Muszorgszkij]] ''[[Borisz Godunov (opera)|Borisz Godunovja]]'', [[Camille Saint-Saëns]] ''[[Sámson és Delila (opera)|Sámson és Delilája]]'' valamint [[Szergej Pavlovics Gyagilev|Gyagilev]] ''Orosz balettja''.
 
[[1926]] novemberében a Teatro Costanzit a római városi tanács vásárolta meg, nevét pedig megváltoztatta ''Teatro Reale dell’Opera''-ra (Királyi Operaház). Ezt követően részlegesen átépítették [[Marcello Piacentini]] építész tervei szerint. Az új ház [[1928]]. [[február 27.|február 27-én]] nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt Arrigo Boito ''[[Nerone (Boito)|Nerone]]'' című operájával. Az átépítés során az operaház bejáratát áthelyezték a Via del Teatroról a Piazza Beniamino Giglire, a nézőtéren kialakítottak egy negyedik sor páholyt, felújították a belső díszítéseket, valamint ekkor szerelték fel a 6 mméter átmérőjű, 27 000 kristálydarab által díszített [[kandeláber]]t.
 
Az olasz királyság felszámolása után, [[1946]]-ban az operházoperaház nevét megváltoztatták. Ekkor kapta a ma is használatos ''Teatro dell'Opera'' nevet. [[1958]]-ban az épületet felújították, ismét Marcello Piacentini tervei alapján. Ennek következtében radikálisan megváltozott az épület külső formája. Ekkor épült meg a ma is látható homlokzat és főbejárat valamint a foyer.
 
A második világháborút követő időszak nevezetes bemutatói közé tartoznak [[Wolfgang Amadeus Mozart|Mozart]] ''[[Figaro házassága (opera)|Figaro házassága]]'' [[1964]]-ben, valamint [[Giuseppe Verdi|Verdi]] ''[[Don Carlos (opera)|Don Carlos]]''-a 1965-ben. Mindkettőt [[Carlo Maria Giulini]] vezényelte, [[Luchino Visconti]] rendezte.
 
Nyaranta, az operaházon kívül [[Caracalla termái]]ban is tartanak szabadtéri előadásokat.
 
== Források ==
* [http://www.operaroma.it/teatro/storia Az operaház honlapja]
 
== Külső hivatkozások ==
* [http://www.operaroma.it/ Az operaház honlapja] {{en}} {{it}}
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Teatro_dell’Opera_di_Roma”