Wikipédia

„Sínszál” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
14. sor:
 
== Története ==
A vasúti sín a fa nyompályákból fejlődött ki, amelyeket a [[XVI. század]]ban a bányákban létesítettek.<ref>[http://www.istitutodatini.it/biblio/images/it/lazzer/munster/dida/dida6.htm XVI. századi fa nyompálya] [[Sebastian Münster]] ''Cosmographia'' című könyvében</ref> A fa nyompálya fa gerendákbólfagerendákból kialakított pálya volt, amin a bányakocsikat (csilléket) jóval könnyebben lehetett kézi erővel mozgatni a bányavágatok sokszor felnedvesedett talaján. A járművek leesését a nyompályájáról a jármű aljára erősített vezetőszegek akadályozták meg.
 
A bányákból kitermelt szenet a XVI. századtól gyakran vízi úton szállították a felhasználás helyére, a vízi utakhoz lovaskocsikkal vitték a szenet. A bányavágatokban használt nyompálya előnyét hamar felismerték, így az utakon is fa gerendákatfagerendákat fektettek, a lovaskocsik kerekeinek megfelelő nyomtávolságra. A kerekek vezetését a hosszgerendák külső széleire szegezett falécekkel oldották meg.
<!--A XVIII. század második felétől-->
 
23. sor:
Az alacsony peremmel ellátott vaslemezekről a kocsik kerekei gyakran leestek, ezért [[John Curr]] <!--1756 - 1823--> [[1776]]-tól szögacél keresztmetszetű síneket alkalmazott, ahol a függőleges szár vezette meg a kerekeket. A még mindig hosszgerendás pályákban az elhasználódott gerendákat keresztaljakkal pótolták, így kialakult a keresztaljas vágány. A keresztaljas vágány nyomtávtartása biztosabb, illetve a vízelvezetés is hatásosabb lett.
 
A Curr-féle sínek keresztmetszete erőtani szempontból nem volt megfelelő a keresztaljas pályákra, ezért gyakran törtek. [[1789]]-ben [[William Jessop]] <!--1745. január 23. – 1814. november 18.)--> kifejlesztette a kedvezőbb sínszelvényt, az úgynevezett ''gombafejű'' sínt. A Jessop-féle síneken már csak olyan jármű közlekedhetett, amelynek a kerekén nyomkarimát képeztek ki, innét vált szét külön pályára a közúti és vasúti közlekedés. A első Jessop-féle sínek végein tartófülek voltak, amivel a keresztaljakhoz erősíthették, később a fülek helyett a síneket saruk támasztották alá. A sarukat a keresztaljakhoz szögekkel, a 0,9-1,2 m hosszú síneket a sarukban ékekkel rögzítették.
 
[[Fájl:Chpr fishbelly.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|''Halhas'' alakú öntöttvas sínek]]
31. sor:
[[John Birkinshaw]] [[1820]]-tól a síneket [[hengerlés]]sel állította elő. A nagyobb szilárdságú, szívósabb síneket 4–5 m hosszúságban hengerelték. A síneket azonban, hosszú ideig, a régi gyakorlatot követve, kézi munkával halhas alakúra alakították, ezzel a gyakorlattal 1824-re hagytak fel.
 
[[Joseph Locke]]<!--1805. augusztus 9. - 1860. szeptember 18.-->, [[George Stephenson]] <!--1781. június 9. – 1848. augusztus 12.--> üzlettársa, [[1835]]-ben a hengerelt sínt továbbfejlesztette, ''kettős fejű'' sínt képezett. Az új sínről azt gondolta, hogy az egyik fej kopása után megfordítva újra használható, a gyakorlatban azonban a saruknál az alsó sínfej berágódott. Az akkori sínszelvényekhez képest az új szelvény tehetetlenségi nyomatéka kiváló volt, azért az alsó sínfejet kisebbre kiképezve az [[1850-es évek]]ig alkalmazták.
 
[[William Henry Barlow]] <!--1812–1902--> [[1849]]-ben kifejlesztette a keresztalj és kapcsolószer nélküli, közvetlenül az ágyazatba fektetett sínes pályát.
40. sor:
{{Csonk-szakasz}}
 
== Sínszelvény típusokSínszelvénytípusok ==
=== Szélestalpú szelvény (Vignoles-sín) ===
A szélestalpú sín lényegében egy továbbfejlesztett <tt>I</tt> tartó, amelynek felső része speciális kiképzésű: sínfejjé van alakítva.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Sínszál”