„Cyrix” változatai közötti eltérés

Másrészt szoftver kompatibilitási problémákkal is küszködött a Cyrix M1. Több program a CPUID kiolvasásával próbálta megállapítani, hogy Pentium vagy korábbi processzor működik a számítógépben, így eldöntve, hogy fut-e azon vagy sem. (Ez azzal a szándékkal lett megvalósítva, hogy a nagyobb teljesítményt igénylő szoftverek ne el se induljanak az alacsony képességű komputereken, azonban a programozók nem vették figyelembe, hogy az Intel nem az egyetlen processzorgyártó…) Mivel a 6x86 alapvetően nem reagál a CPUID parancsra, így a szoftver azt hitte, 486 processzor van a számítógépben, így nem futott. Ezt egy segédprogrammal orvosolni lehetett, de a problémákat nem lehetett teljesen kiküszöbölni.

 

 

Az MII chip (amely a 6x86MX lapkán alapult), valamivel több volt, mint egy névváltás. Az átnevezésnek több oka is volt: az IBM saját neve alatt szintén 6x86MX néven gyártotta a CPU-t, és miután a [[National Semiconductor]] is elkezdte gyártani ugyanazt a terméket, a Cyrix úgy döntött, átnevezi azt. Az új névvel a CPU piacon is több sikert remélhetett, ugyanis összecsengett az [[Intel Pentium II]] és az [[AMD K6-2]] nevekkel, így a konkurenciával szembeni jobb versenyképességet segítette.

 

 

[[1996]]-ban a Cyrix kiadta a [[MediaGX|MediaGX CPU]]-t, amely egy chipre integrált minden lényeges különálló egységet, beleértve a hangot és megjelenítést. Kezdetben az elavult 5x86 technológián alapult, 120 vagy 133 MHz-en futott, a teljesítményét széles körben kritizálták, viszont az alacsony ára sikeressé tette. A MediaGX szerezte meg a Cyrix első nagy győzelmét, mikor is a Compaq felhasználta a legalacsonyabb árú [[Presario 2100]] és 2200 számítógépében. Ez a továbbiakban hozzásegítette a MediaGX-et a [[Packard Bell]] számára való értékesítéshez, és úgy látszott, a Cyrix számára legitimitást nyújtott azzal, hogy 6x86 processzort értékesítettek a [[Packard Bell]]nek, melyet gyors folytatásként az eMachines követett.