A [[14. század]] elején a nemzetség hollókői vagy Illés ágából származó Péter fiai birtokában találjuk. Miután e tulajdonosai [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] király hatalmát megdönteni akaró [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]] mellé pártoltak, így [[1324]]-ben a király [[Szécsényi Tamás]] vajdának adományozta. Így a település a többi környékbeli faluval együtt a [[Szécsényi család|Szécsényieké]], a szécsényi uradalom részévé vált.
A község valószínűleg igen régtől egyházas hely, a plébánia első írásos említése aaz [[1332]]-[[1337]] évi pápai tizedjegyzékből származik. A [[középkor]]ban királyi várnép élt Rimócon. A falu határa [[1333]]-ban még két részből, Kis- és Nagyrimóczból állt az oklevelek tanúsága szerint. [[1461]]-[[1481]] között a Guthi Országh család és a [[Losonci család|Lossonczyak]] nyerték adományul. A török megszállást a falu megsínylette, de utána gyorsan benépesült. A nemes és szabados családok közé [[Zólyom vármegye|Zólyom megyéből]] [[Gyetva]] környéki [[szlovákok]] települtek ide. Míg [[1715]]-ben 11 magyar és 5 szlovák háztartást írtak össze, addig [[1720]]-ban már 17 a magyar háztartások száma. [[1770]]-ben gróf Forgách János és Miklós, Kamocsay András és báró Haller Sámuel voltak a falu birtokosai. [[1826]]-ban gróf Forgách József a falu földesura. Későbbi időkben a nagyobb birtokosok közül meg kell említeni báró Prónay Róza és Irma, özvegy Plachy Tamásné született Ruttkay Mária és Gross Jenő doktor nevét is.
A [[20. század]] elején [[Nógrád vármegye]] Szécsényi járásához tartozott.
