„A Dardanellák ostroma” változatai közötti eltérés

A támadás politikai következményeihez jóval nagyobb reményeket fűzött az Antant: a brit-francia-orosz szövetség oldalára kívánták állítani a [[Balkán-félsziget|Balkán]] még semleges államait. '''Görögország'''ban 1913 óta a németbarát Konstantin király uralkodott. A görög hadsereg a központi hatalmakat támogatta, míg a lakosság jobban kedvelte a franciákat. A kormány is az Antanthoz húzott, de csak akkor volt hajlandóak együttműködni vele, ha nem kellett tartaniuk [[Bulgária]] és [[Törökország]] katonai erejétől. Bulgária 1914 elején még nem döntötte el, hogy melyik szövetséghez csatlakozik. Semmiképpen sem kívánt olyan katonai kalandba bocsátkozni, amelyben vereséget szenvedhet, de a bolgár kormányzat szerb és török területekre is szemet vetett. A 1914-ben a kis balkáni államok közül Bulgária hadserege volt a legerősebb (ugyanakkor a legnagyobb veszteségeket ők szenvedték el a második Balkán-háborúban). Az Antant egyebek közt azért akart határaihoz közel megjelenni, hogy erősítse az ország antant-orientációját. A hadművelet negyedik "''címzettje''" '''Románia''' volt. A román nemzetállam régóta dédelgetett álma volt [[Erdély]] és [[Dobrudzsa]] megszerzése; hadseregük azonban gyenge volt: nem dacolhatott se Bulgária, se a Monarchia katonai erejével. Ha Bulgáriát sikerült volna az Antant oldalára állítani, akkor a románok a hátukat biztonságban tudva már vállalkozhattak volna egy [[Erdély]] elleni akcióra.