Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Szám és névelő egyeztetése, lásd: WP:BÜ AWB
 
1840-ban gyermektelen bátyja, [[IV. Frigyes Vilmos porosz király|Frigyes]] trónra lépésével Vilmos lett Poroszország hercege és a porosz trón kijelölt örököse. Még ez évben a porosz szabadkőműves nagypáholyok együttes munkáján avatták szabadkőművessé. 1842-ben ő vezette a berlini "Zur Eintracht" (Egyetértéshez) szabadkőműves páholyban a szertartást [[Liszt Ferenc]] 2. (legény) fokra emelésén.<ref>[https://szk.orain.org/wiki/Liszt_Ferenc Szabadkőműves Wiki]</ref> Az 1848-as berlini forradalom kitörésekor nem riadt vissza az erőszak alkalmazásától, ellenezte az alkotmány megadását s nem helyeselte a király engedékenységét; ezért kiérdemelte a „Kartácsherceg” ''(Kartätschenprinz)'' gúnynevet. Az események után néhány hónapig Angliában időzött, majd 1848 júniusában tért vissza Poroszországba. Népszerűségét tovább csökkentette, amikor 1849 nyarán a porosz hadak élén leverte a badeni és pfalzi forradalmat.
Sokáig ellenfele volt az alkotmányos monarchia intézményének, de aaz 1848-49-es események, valamint felesége hatására konzervatizmusa mérséklődött.
 
1849-ben a [[Rajna-vidék]] kormányzójává nevezték ki és ezért [[Koblenz]]be kellett költöznie, abba a városba, ahol a berlini konzervatív politika ellenzéke összpontosult. (Ekkoriban Vilmos Bimarck politikáját ''„kisiskolás politizálásnak”'' titulálta).
294 721

szerkesztés