„Prótagorasz” változatai közötti eltérés

Prótagorasz ügyes szónok volt, kezdetben szülővárosában volt nyilvános felolvasó, majd [[Athén]]ba ment, ahol ékesszólást tanított. [[Philosztratosz]] szerint ő volt az első, aki száz minát kért egy kurzusért, valamint ''„ő vezette be a görögöknél azt a szokást, amiért egyébként nem kárhoztatható, mivelhogy mindannyian komolyabban vesszük azt, ami pénzbe kerül, mint azt, amihez ingyen jutunk.”''<ref>Philosztratosz: Szofisták élete I. 3, 4 (idézi Crescenzo (1995) p. 205)</ref> Nemsokára óriási vagyonra tett szert. [[Eupolisz]], a vígjátékíró „az égi dolgokkal kapcsolatos szélhámosságok elvetemült terjesztője” címet adta neki.<ref>[[Eusztathiosz]]: Kommentár Odüsszeiához 1546, 53. (Crescenzo (1995) p. 206)</ref>

Negyven éven keresztül tanított, miközben számos könyvet is írt. Hetven éves korában az athéniak vádat emeltek ellene, mivel az egyik művében azt állította: ''az istenekről nem tudhatom sem azt, hogy vannak,, sem azt, hogy nincsenek., mert sok minden gátolja a róluk való tudást, amilyen a rejtettség és az emberi élet rövidsége''.<ref>[[Hermann Alexander Diels|Diels]] fr. 4</ref> Vádlója egy Püthodórosz nevű férfi volt, egyike azon négyszáz embernek, akik az athéni demokráciát megdöntötték.<ref>DL IX. 54</ref> Prótagorasz, attól tartva, hogy [[Szókratész]] sorsára jut elmenekült Athénból, azonban a [[szicília]]i partok közelében hajótörést szenvedett és meghalt.<ref name="ReferenceA">Uo.</ref><ref>Philosztratosz: Szofisták élete I. 10, 3. </ref>

Prótagorasz halála után, könyveit nyilvánosan elégették.<ref name="ReferenceA"/> [[Phleiúszi Timón]] a következő emlékverset írta róla: