„Seres István (köztisztviselő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kék |
a →Élete: kék |
||
13. sor:
1928. március 12-én született, Schmidt (az anyakönyv írásmódja szerint Schmiedt) József ács és Hellebrandt Anna fiaként, Solymáron. A [[pilisvörösvár]]i polgári iskola elvégzése után, rokoni ajánlásra került a solymári községházára, ahol 1944. október 1-től kezdett dolgozni, mint közellátási jegykezelő. Másfél évvel később, [[1946]] tavaszán a solymári német lakosság mintegy 60 százalékát [[a magyarországi németek kitelepítése|kitelepítették]], ő maga [[magyarországi németek|sváb]] származású létére részben a községházi állásának, részben nagyapja bányaácsmesteri foglalkozásának köszönhetően úszhatta meg az elűzetést. Miután a solymári kitelepítés első hullámát követően a környéken azt kezdték beszélni, hogy még további telepítések is várhatóak, sok itthon maradt családdal együtt ők is a névmagyarosítás mellett döntöttek: 1947-ben az egész család a Seres névre magyarosított.
Seres Istvánt 1954-ben nevezték ki a solymári tanács [[Tanács végrehajtó bizottságának titkára|végrehajtó bizottsági titkárának]], vagyis a mindenkori tanácselnök, mint politikai vezető mellett a községi ügyek operatív vezetőjének. Az így nyert feladatkör azonban már régóta nem volt ismeretlen a számára: az azt megelőző nyolc évben számos tanácselnök váltotta egymást, és a személyi váltások idején, az új tanácselnök általában több hónapos betanulási ideje alatt – önéletírásának tanúsága szerint – már ekkor is jórészt rá hárult a vezetői teendők zöme. Már kinevezett vb-titkár volt, amikor [[1956]]-ban házasságot kötött egy solymári kőművesmester lányával, Taller Máriával, akitől két lánya született.
Seres közigazgatási tevékenységéről elmondható, hogy a maga posztján mindig igyekezett fékezni és tompítani a változások negatív hatásait, és minden tőle telhetőt megtenni Solymár fejlődésének elősegítésére. VB-titkári időszakára esett a település vízvezetékrendszerének, gázhálózatának és az úthálózat jelentős részének a kiépítése; posztjáról való leköszönése idején Solymárt, mint a Budai járás legdinamikusabban fejlődő községét tartották számon.
| |||