„Napló (irodalmi műfaj)” változatai közötti eltérés

[[Sütő András (író)|Sütő András]] például ''Anyám könnyű álmot ígér'' c. könyvének (1970) a "Naplójegyzetek" alcímet adta, visszautalva benne az elbeszélteket csírájukban rögzítő egykori naplójegyzeteire, amelyek azonban csak indítékként vannak benne a műben. Ezzel szemben Évek – hazajáró lelkek c. könyvében (1980) huszonöt év publicisztikai terméséből válogatva, sok esetben naplójából iktatja be az egykor megjelent írásokat összekötő szövegeket, amelyek értelmezik, kiegészítik azokat. [[Szabó Gyula (író)|Szabó Gyula]], akinek több könyve tulajdonképpen saját életének aprólékos (olykor napnyi-órányi pontossággal rögzített) rekonstrukciója (''Társaim – Kerti képek.'' 1988; ''Kegyetlen kegyelet.'' Kolozsvár, 1996), édesapja, az egyszerű homoródalmási székely parasztember második világháborús és fogságnaplóját használja fel egy történelmi helyzet és a benne hányódó-vetődő kisember sorsának nyomon követésére (''A névtelen katona.'' Budapest, 1994). Hiteles napló a forrása [[Zsigmond Ferenc]] könyvének is (''Hadifogságban'', 1996), amelynek szövegében azonban a négy esztendő háborús és szovjet fogságbeli viszontagságait megörökítő eredeti naplónak csak fennmaradt töredékeit használja, hézagait saját visszaemlékezéseivel egészítve ki.

Emlékeztetőül, mementó gyanánt születtek [[Sütő András (író)|Sütő András]]nak az [[1980-as évek]]ben papírra vetett naplói is, amelyek „irodalmiasítás” nélkül is őrzik azt a kort, amelyben keletkeztek. Elsőnek az [[1989]]. [[április]]-[[november]] közötti hónapokban rögzítettek jelentek meg önálló kötetben (''Naplójegyzetek'', Kolozsvár, 1990), amelyről [[Görömbei András]] így ír: "Az író döbbenetes korélményének látlelete ez a könyv [...] Nyilvánvaló az indítéka: megörökíteni az abszurd sorsot, s kivallani azt a kínt is, amit amiatt érez az író, hogy körülményei miatt már írónak sem hiheti magát..." Sütő naplójának egy jóval nagyobb, az 1984-87-es esztendőket megörökítő része (''Heródes napjai''. Debrecen, 1994) pedig ezt az alcímet viseli: "Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról". Ennek az életszakasznak központi élménye ugyanis az, amikor az író-politikusra reá szakadt üldöztetés, fizikai fenyegetés családját is eléri, s a hozzá legközelebb állók a kitelepedés útját választják. Az író az itt maradó fájdalmát örökíti meg, az írásaiban is oly sokszor megelevenedő kedves unokáktól való elválást. Azonos a témája, de más az optikája [[Kenéz Ferenc]] naplójának (''A szabadulóművész.'' Budapest, 1995), amelyben a távozni kényszerülő költő lelki és fizikai állapotainak rögzítését találjuk, úgyszólván naponkénti pontossággal. Ugyancsak a diktatúra utolsó (és a változás első) hónapjainak krónikája [[Kiss János (író, 1933)|Kiss János]] naplója (''Omló falak.'' [[Kolozsvár]], 1991), amely a Kolozsváron élő prózaíró rögzítésében az 1989. november 11. és 1990. május 21. közötti eseményeket eleveníti meg. A záró dátum az első "szabad" választásokat követő nap. "A lélek sohasem adja – és nem adhatja! – fel a reményt. Akkor ez a választás... meg az életünk is... Miért ne ámíthatnám végül is azzal magam – magunk! –, hogy mégiscsak egy lépés a remény felé?"