„Jakob Böhme” változatai közötti eltérés

 

==Filozófiája==

 

Böhmében mélységes gondolatok fantasztikus ötletekkel elegyedve küszködnek, hogy kifejezésre jussanak, hatalmas költői lendületek a megfoghatatlanba, s kifejezhetetlenbe enyésző sejtésekkel szövetkeznek. Gondolkozása nem volt logikai, és csak azt, amit isteni sugalmazásnak tartott, követvén, nehéz eligazodni előadásában, melynek nyelve is homályos, és az [[apokalipszis]], továbbá az [[alkímia]] félig megértett szavait, képeket és hasonlatokat, sajátságos egyveleggé keveri. Mindazonáltal csakhamar bizonyos rajongás környezte Böhme emlékét. Egy külön köztársaság a Böhmisták, keletkeztek, amelyhez az említett Frankenberg, Tschech. bányatanácsos, Walter Boldizsár, sokat utazott orvos, aki először nevezte Böhmét philosophus teutonicusnak, egyéb orvosok, tanárok tartoztak. Gichtel, műveinek kiadója, buzgóan terjesztette Böhme tanításait, mely Pordage, Brumley és Jane Leade révén [[Anglia|Angliában]] is elterjedt; [[Franciaország]]ban a [[17. század]]ban Pierre Poiret-ben, a [[18. század]]ban a szellemes Saint-Martin-ban talált hű követőkre. A 18. század végén a romantikusok, azután [[Franz Baader]] újra fölelevenítették Böhme emlékezetét, [[Friedrich von Schlegel]]nek volt érzéke Böhme eredetisége iránt. [[Friedrich Wilhelm Joseph Schelling|Schelling]] sokat átvett tőle míg [[Georg Wilhelm Friedrich Hegel|Hegel]], aki Böhme alapgondolataiban rendkívül becses spekulációt ismert fel; Böhmétől származtatta az újabb filozófia keletkezését.