„Belgium történelme” változatai közötti eltérés

1847 augusztusában megalakult a brüsszeli német munkásszövetség, a ''„Deutscher Arbeiterverein”'' 37 alapító taggal,<ref>Hiroshi Uchida: ''Marx for the 21st Century'', 172.o.</ref> Marx nem vett részt az alakuló ülésen, de novemberre a szövetség alelnöke lett. 1847 júniusában a német szövetség egyesült egy angliai munkásszervezettel, az „Igazak Ligájá”-val ''(League of Just)''. Az újonnan alakult szervezetet, Marx kezdeményezésére, Kommunista Ligának nevezték el<ref>Karl Marx: A Life, By Francis Wheen, 112.o.</ref> és munkájában részt vettek a Franciaországban és Európa más országaiban működő munkásszervezetek is.,<ref>[http://trotsky.org/archive/marx/works/1877/06/karl-marx.htm Friedrich Engels: Karl Marx]</ref><ref>[http://books.google.com/books?id=vve_ekMAt7oC&pg=PT190&lpg=PT190&dq=marx+in+belgium&source=web&ots=mExn-CcFuk&sig=8DIRuGoFei_b1mIbXd_McUd6bpc&hl=en&sa=X&oi=book_result&resnum=1&ct=result#PPT196,M1 Hiroshi Uchida: ''Marx for the 21st Century'', 174.o.]</ref> 1847. november 29-én a belga munkások képviseletében vett részt a liga londoni gyűlésén, ahol a világ minden országában élő munkások közötti szolidaritás mellett érvelt. Marx befolyása annyira erős volt az újonnan alakult szervezetben, hogy a a Liga központi irodája 1848 márciusában Brüsszelbe költözött.,<ref>Hiroshi Uchida: ''Marx for the 21st Century'', 178.o.</ref> illetve kezdeményezésére a Liga elvetette korábbi mottóját („''Minden ember testvér!''”) és a kommunista mozgalommal mára szinte összenőtt jelszót („''Világ proletárjai, egyesüljetek!''”) fogadta el. Engels kiadott egy vázlatot a Liga alapelveiről, amit hamarosan Marx kezdett részletesen kifejteni, amely 1848 februárjában ''[[Kommunista kiáltvány]]'' címmel adtak ki. Emellett Marx rendszeresen írt a brüsszeli ''Deutsche-Brusseler-Zeitung'' napilapba és előadásokat tartott a német munkásszövetségben.

 

 

[[Karl Marx|Marx]] távozása után is tovább folyt a munkásszervezetek alapítása és tevékenysége, amíg 1848 őszén a belga rendőrség felszámolta a munkásklubokat. A német és francia forradalom leverésével ellentétben ez meglehetősen nyugodtan és békés körülmények között zajlott le, olyannyira, hogy a [[The Times]] egy cikkében arra szólította fel a belgákat, hogy az egész ország alakítson egy nagy klubot a ''„Ne risquez rien!” („Ne kockáztass semmit!”)'' mottóval.