„Jean-Luc Godard” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: Protokollcsere külső hivatkozásokban (WP:BÜ) |
a Kategória:Élő személyek hozzáadása |
||
28. sor:
== Élete ==
Godard azon kevés filmrendező közé tartozik, akik képesek újra és újra megújulni. Nem csak a [[1960-as évek|hatvanas évek]] nagy korszakának volt meghatározó alakja, de a mostanában készült filmjei is a filmművészet élvonalába tartoznak, nem csupán halovány utánérzései a régieknek. Godard késői filmjei legalább olyan izgalmasak, frissek és újszerűek, mint a hatvanas években rendezett munkái.
Egy régi anekdota szerint az egyik [[Cannes-i Fesztivál|cannes-i filmfesztiválon]] egy hosszas vita végén [[Henri-Georges Clouzot]] a következőt kérdezte Jean-Luc Godard-tól:
'' – Azt ugye azért Ön is elismeri, hogy egy filmnek kell, hogy legyen eleje, közepe, vége?!''
'' – Hát persze! Csak nem feltétlenül ebben a sorrendben.''
45. sor:
Ott volt a francia film rongycsomóvá gyűrött, limonádéval cukrozott alapközhelye: a párizsi utca meg a bisztró. Godard kamerája rögtön élővé varázsolta, rögtön friss titkokat, lappangó veszélyeket mutatott be. Nála másként mozgott a kamera, másként, más ritmusban álltak össze a „snittek”, mint előtte. Ma is tanítják jobb főiskolákon a ''[[Kifulladásig]]'' nagy találmányát, vagyis azt, hogy a rendező „belevágott” azonos, fix beállításba, s persze nem „ellensnittet”, szokványos és álmosító „vágóképet”… ellenkezőleg: ugyanaz a beállítás folytatódott, apró, ritmust adó, formateremtő zökkenéssel. Ott voltak az amerikai tucat detektívregények, melyekből Godard meg Truffaut az algériai háború gyötörte [[Franciaország]] hangulatát, a hatvanas évek elejének társadalmi igazságait, feltáratlan új összefüggéseit villantották fel, mint a ''[[Lőj a zongoristára|Lőj a zongoristára!]]'' vagy a ''Bande à part'' ''(Külön banda).'' Ott voltak a megunt, közhelyes krimi- meg giccshistóriák, mint a sodródó és elhulló prostituált – ebből csinálta meg Godard az ''Éli az életét'', az új hullámok – minden új hullám – egyik alapfilmjét. S ott volt Truffaut ''Négyszáz csapás''ának egykori csodagyereke, [[Jean-Pierre Léaud]], aki épp egy Godard-filmben, a Hímnem-nőnemben adta a legtöbbet önmagából. (Még ennél is jelentősebb [[Jean-Pierre Léaud]] művészetéből a Magyarországon kevéssé ismert – és ritkán vetített – [[Jean Eustache]] film [[A mama és a kurva]] címmel, amely a legmeghatározóbb '68-as életérzést kifejező monumentális alkotás.)
Godard hatalmas vitafórumot teremtett, minden filmjében vitatkoztak, és minden filmje után vitatkozni lehetett volna.
68/69 után Godard eltűnt. Majdnem belehalt egy autóbalesetbe. Visszavonult a filmgyártástól. „Tanulják meg új nevemet – rikoltotta, amikor előbukkant –, a nevem Godard-Gorin!” Gorin – ez a név egy valóban létező személyt jelölt, egy marxista–leninista-maoista fiatalembert, akivel, s csoportjával, közösen Godard évekig gyártotta a főleg csak maoista klubokban játszott 16 milliméteres politikai rövidfilmjeit. Ebben a korszakában (amely tulajdonképpen egészen [[1979]]-ig, a [[Mentse, aki tudja (az életét)]] című "új" mozifilmjének a bemutatójáig tartott) alakította ki az új stilus-eszköztárát, amely azóta is teljesen egyedülálló. Ennek lényegi koncepciója, hogy a korábbi filmformanyelvét teljesen lecsupaszította. Ezért mondják ezekre a filmjeire, hogy "primitív"-ek. Ebből épített egy teljesen új filmesszé-formanyelvet. Mik ezek a filmek? … Filmesszék. Önreflexiók. Filmköltemények. … Egyetlen igazi követője sincsen. Teljesen egyedül áll a világ filmművészetének színpadán (talán csak [[Agnès Varda]] kísérletezik – közérthetőbben (?) – valami hasonlóval…
63. sor:
Megjegyzés: A *-gal jelölt filmet vetítették Magyarországon moziban vagy tv-ben vagy megjelent DVD-n és/vagy VHS-en.
* ''Godard-kisfilmek: Beton hadművelet – A kacér nő – Árvízi történet* – Charlotte és az ő pasija* – Charlotte és Veronique, avagy minden srácot Patrick*-nak hívnak'', [[1957]];
* ''[[Kifulladásig]]''*, [[1960]] (Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 1960 – [[
* ''Az asszony az asszony''*, [[1961]] (Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 1961 – [[
* ''A hét főbűn'', (A lustaság című epizód) 1961;
* ''[[Agymosás (film)|RoGoPaG – Agymosás – Emberi viszonylatok]]''*, (Az új világ című epizód) [[1962]];
* ''[[Éli az életét]] – tizenkét képben
* ''A megvetés''*, [[1963]];
* ''A kis katona''*, 1963;
138. sor:
* Paul Schrader: ''A transzcendentális stílus a filmben: Ozu / Bresson / Dreyer'' (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Francia Új Hullám Kiadó, Bp., 2011.)
* Nemes Károly: ''Jean-Luc Godard – kortársaink a filmművészetben'' (Filmbarátok kiskönyvtára-sorozat)
* Bikácsy Gergely: ''Bolond Pierrot moziba megy – a francia film ötven éve'' (Héttorony Könyvkiadó – Budapest Film, Bp., 1992. pp.
* Kovács András Bálint: ''Metropolis, Párizs'' (Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1992.)
* Boné Ferenc: ''Foucault és a Coca-Cola gyermekei. Szerepváltó dialógusok és ezek reprezentációja Jean-Luc Godard: 'Hímnem-nőnem' című filmjében'' (in: Pethő Ágnes (szerk.): ''Köztes képek – a filmelbeszélés színterei'' ([[Scientia Kiadó]], Kolozsvár, 2003. pp.
* Pethő Ágnes: ''Múzsák tükre – az intermedialitás és az önreflexió poétikája a filmben'' (Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003. pp.
* Pethő Ágnes: ''A "Fehér lap"-tól a "Fehér part"-ig. Szavak és képek közé íródó alakzatok Godard mozijában'' (in: Pethő Ágnes (szerk.): ''Köztes képek – a filmelbeszélés színterei'' ([[Scientia Kiadó]], Kolozsvár, 2003. pp.
* Pethő Ágnes: "A kinematográfia Passiója. A mozi narratív médiumának dekonstrukciója Jean-Luc Godard: 'A film története(i)' című művében" (in: Kalligram folyóirat 2009/március pp.
* Pálos Máté: ''Tükröt tartani a kamerának - Önreflexió Jean-Luc Godard filmjeiben'' (in: Metropolis 2007/2 - Önreflexió a filmművészetben)
* ''Jean-Luc Godard-különszám'' (Metropolis 1999/tél)
161. sor:
{{DEFAULTSORT:Godard Jean-Luc}}
[[Kategória:Francia filmrendezők]]
[[Kategória:Francia filmproducerek]]
169 ⟶ 168 sor:
[[Kategória:Párizsiak]]
[[Kategória:1930-ban született személyek]]
[[Kategória:Élő személyek]]
| |||