„Csák Kálmán” változatai közötti eltérés

A család [[1941]]-ben visszaköltözött Tenkére, ezért a fiú először a Fekete-Körös menti városka környékét "fedezte fel", járta be. A molnárinas, majd -segéd csak a munka utáni pár órát vagy a szombat délutánnal kezdődő hétvégét szánhatta barangolásra. Később szívesen vállalt 16 órás műszakokat is, hogy a hétvégén egy nappal többet tudjon tölteni a természetben, mert ahogy a gyűjtésre kiszemelt vidék mind messzebbre esett Tenkétől, az éjszakát is ott kellett töltenie, egy nap alatt nem lehetett bejárni gyalog a hosszú utakat. "Nem voltam órához vagy járható úthoz kötve, amikor jónak láttam, toronyiránt nekivágtam a legrövidebb útnak!" – meséli. Vállán a hátizsákkal, amelyet legtöbbször kövekkel, kövületekkel megtömve cipelt haza, kezében kalapáccsal és bányászlámpával egyre gyakrabban fordult meg a [[Király-erdő]]ben, ott is legtöbbször a Vida-patak völgyében. Nagyon sok barlangot járt be, rengeteg értékes kövületet gyűjtött össze.

 

 

Csák Kálmán [[1952]]-ben rendezte meg az első önálló kiállítását. Akkor az ottani malomban dolgozott, és frissen végzett tanítónő feleségével a falusi kultúrház egyik kis helyiségében állította ki anyagát. Az alkalmat az októberi forradalom évfordulója adta, akkoriban meg kellett ünnepelni november 7-ét. Nagy érdeklődést váltott ki a régi padokra kirakott anyag, elsősorban az Ürmösi-patak ősmaradványokkal telített földtani szelvénye. Két hónapon keresztül minden vasárnap meg kellett nyitni a kiállítást.

[[Kategória:1926-ban született személyek]]

[[Kategória:Romániai magyarok]]