Főmenü megnyitása

Módosítások

a
 
==Korai évek==
Gazdag nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard magas rangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjük d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz Rajna tartományban állomásozó megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.
 
Giscard d’Estaing [[Clermont-Ferrand]]-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a [[második világháború]] utolsó évében. A ''Croix de Guerre 1939-1945'' francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az ''École polytechnique'' elvégzése után az ''ENA (École nationale d’administration)'' hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.
 
==Politikai pályafutása==
1956-ban [[Puy-de-Dôme]] megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól [[Charles de Gaulle]] követője lett. 1959-ben [[Michel Debré]] kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter [[Georges Pompidou]] kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a ''Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI)''. 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. [[Jacques Chaban-Delmas]], majd [[Pierre Messmer]] kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. 1970-ben a [[Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet]] Tanácsának elnöke volt.
 
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista [[François Mitterrand]] ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. [[Jacques Chirac]]ot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.
 
Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a [[választójog]] korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, [[Simone Veil]] egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a [[születésszabályozás]]ról és a [[terhességmegszakítás]]ról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.
Elnöksége idején [[Kongói Demokratikus Köztársaság|Zaire]] kormányának kérésére Franciaország katonai beavatkozást hajtott végre [[Kolwezi]]ben. 1978. május 13-án a [[Francia Idegenlégió]] 2. ejtőernyős ezrede légi hadműveletben leverte a ''Kongói Nemzeti Felszabadítási Front'' által kirobbantott népfelkelést.
Giscard d’Estaing külpolitikájában a ''közös Európa'' építésére koncentrált. Személyes jó barátjával, [[Helmut Schmidt]] német kancellárral felkarolta a [[Európai Gazdasági és Monetáris Unió|monetáris unió]] gondolatát. 1981-ben François Mitterrand-nal szemben veszített az elnökválasztáson.
 
Az francia és az európai politikai életben továbbra is aktív maradt.
[[Kategória:Franciaország elnökei]]
[[Kategória:1926-ban született személyek]]
[[Kategória:Élő személyek]]
90 602

szerkesztés